1902-ben azt írta az újság, hogy sürgősen szükség lenne orvosi ellátásra, főleg „a hol a lakosság évek óta orvos nélkűl áll”. És írta mindezt közgazdasági – s nem humanitárius! – szempontok alapján. Mert bizony gazdasági érdek, hogy a betegek minél előbb szakszerű ellátást kapjanak és folytathassák a nemzetgazdaság számára jelentős termelő tevékenységüket.

Hogy is áll a helyzet manapság? Jelenleg 124 körzetben nincs állandó orvos és elsősorban azokon a területeken, melyekben egyébként is a leghátrányosabb és legrosszabb egészségi állapotú települések találhatók. Borsod megyében 21, Szabolcs-Szatmár-Beregben 15 betöltetlen hely várja a megfelelő szakembert. És tegyük hozzá, hogy az említett 124-nél ez jóval több települést jelent, hiszen egy körzethez sokszor több falu is tartozik. Ezek az állások tartósan (vagyis fél évnél régebben) betöltetlenek.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a praktizáló háziorvosok átlagéletkora 57 év, a legidősebb 82! éves – vagyis még néhány év…

Tudjuk: változnak az idők, változnak az erkölcsök. De hogy a gazdasági érdekek is?!