Ha véletlenül egy napon hívni fog a haza, nem fogok habozni. Azonnal indulok a
frontra. Vagyis Brüsszelbe. Ott van most a harctér.
Nagy frontátvonulás volt nem is olyan régen. A Donnál a front meggondolta
magát, kanyarodott egyet és meg sem állt Brüsszelig. Most ott van. Szereti ott.
Meg is szépült egészen. Brüsszelben szebb a harctér, mint más vidékeken. Ott
nagy élvezettel lehet küzdeni. A boldog jövőért. És én imádok nagy élvezettel
küzdeni. Főleg a boldog jövőért. Ott, ahol nincsenek szögesdrótok.

Amikor az állomás pénztárosnője megkérdi, hová utazom, nem lebiggyesztett
szájjal sóhajtom át a kivágott ablakon, hogy a frontra lelkem, a frontra megyek,
hanem megállok előtte délcegen, s csak annyit mondok : Brüsszelesz. És
fölhívom a figyelmét, kizárólag olyan vonatra adjon jegyet, amelyről nem kell
átszállnom a kocsárdi állomáson.

Ez a Kocsárd nem igazi harcosnak való átszállóhely. Főleg éjjel. Az éjjeli
várótermek hangulatát nem tudom elviselni. Ott mindig batyúikra lehajtott
fővel, egymásnak dőlve alusznak a porszagú, ki tudja, honnan jövő, ki tudja,
hová menő, tébláboló emberek. És azt sem lehet tudni róluk, tulajdonképpen
mit akarnak. Mi az elképzelésük a világ állapotáról. De még jövőképük sincs.
Csak ráncos, poros képük van ezeknek a várakozó embereknek. Itt szoktak
összegyülni, a kocsárdi állomáson. Minden ráncos, poros képű ember itt szokott
gyülekezni. A kocsárdi állomáson. Ide valamirevaló harcos be sem teszi a
lábát. Hogy nézne ki egy igazi harcos itt, batyújára lehajtott fővel ? Vagy valami
ismeretlen embernek nekidőlve, aki éppen alszik ? Szóval, azt már a pénztárnál
kikötöm, hogy semmi átszállás, semmi Kocsárd ! Semmi gyűrődés ! Vagy
ilyesmi. És a vonatjegyre is vigyázni fogok. Nehogy véletenül összegyűrődjék.
Mert azt a harctéren nekem elszámolják. Brüsszelben.

Minden hadi helyen mindenkor és mindennel pontosan el kellett számolnia egy
igazi katonának. Le az utolsó kapcáig. Az utolsó gombig. A trombitáról nem is
beszélve. A pontos elszámolás hadi helyeken pont olyan fontos, mint a sorakozó,
a jól befűzött bakancs, vagy a kicsi lapát tisztasága.
Miket beszélek ! Bakancs, kicsi lapát ! Még ha csak reájuk gondolok, attól is
megfájdul a fejem. Már fáj is. Sok, fekete és piros felhő az égen. A barométer
leesett a sárga földig. Levertem. A pirulák keresése közben. Idegalapon vertem
le. Nem szándékosan. Szándékosan soha, semmi rosszat nem szoktam csinálni.
Frontátvonulás.