Azt mondja nekem ez a Berta Laci az ő szép nyomdájának kellős közepén, mely gondolom, ott van ma is Clevelandban, a Madison út 9527 szám alatt, szóval azt mondja nekem, csípőretett kézzel, hogy ha már indulok haza Amerikából, vigyek magammal egy szép kis szocializmust és világbékét.
  Mondom neki, te, Laci, nálunk bőven van szocializmus, de világbékéből vihetek, ha már fölajánlotta, mert abból soha nem elég. Azt mondja ez a Berta Laci, hogy ő nem viccel, éppen most nyomtatta ki azt a szép könyvet, amelyben szocializmus van és világbéke. Ez a címéből is látszik. Még meleg. És elővett egy szépkötésű könyvet, kezembe adta, s csakugyan meleg volt még. És erősen nyomdafesték szagú.
   Nézem közelebbről ezt a könyvet, hát rajta van a főtitkár fényképe. Mondom, ha ezt én elviszem haza, az olyan, mintha a Szaharába homokot vinnék. Mégpedig onnan, ahol alig lehet homokot kapni. 
   Azt mondja Berta Laci, a hasonlat szép, de ez a könyv is szépen van kinyomva. Mert ő rusnya könyveket nem szokott kinyomni. És hogy csak vigyem haza emlékbe az ő mukáját, tegyem, ahová akarom, de vegyem tudomásul, ez a könyv nyomdatechnikailag tökéletes. Aztán, hogy mi van egy könyvbe írva, az más lapra tartozik. Őt például egyáltalán nem érdekli, mi van abba a könyvbe beleírva. És őt a politika sem érdekli. Ennek a könyvnek a kinyomtatását neki jól megfizették és ő jó munkát végzett. Meg lehet nézni.
   Megsaccolom a szép könyv súlyát, s mondom, ebből ki kellene vágni. Ne legyen ilyen nehéz, mert a repülőn sem szeretik a nehéz csomagokat. Hogy is képzelem én azt, hogy abból kivágjunk, mondja halovány sértődéssel ez a Berta Laci. Mert ő ugyan ki tud vágni belőle, de akkor az a könyv hogyan fog kinézni? Mondom, az akkor kisebbnek fog kinézni. S főleg könnyebbnek. És meg is mutattam ennek a Berta Lacinak, honnan lehet abból a könyvből kivágni, hogy nyomdatechnikai szempontból mégis nézzen ki valahogy. Mutattam a lapok széleit. Két ujjnyit oldalt, két ujjnyit felül, s alul. Az a fehérség nem számít. Ha le lehet vágni. Mert ha nem lehet levágni, akkor én el sem viszem.
   És fogta azt a könyvet ez a Berta Laci, behelyezte egy hatalmas vágómasinába, nyomkodott valami gombokat, s hát máris le van vágva minden fölösleges fehérség. Én láttam a Berta Laci arcán, hogy ez az embertelen könyvcsonkítás szakmailag nem tetszik neki. Ezért rámutattam arra a részre, ahol világosan látszott a fölírás: Classic Printing. És mondtam ennek a Berta Lacinak, hogy nincs veszve semmi. Mert akinek én ezt a könyvet otthon megmutatom, azt is megmondom neki, miért van így megcsonkítva és azt is megemlítem, hogy a repülőn sem szeretik a súlyos csomagokat. És hogy ott van a nyomda neve, a Classic Printing. Ahol ez a könyv készült.
   Búcsúzáskor csóválta a fejét ez a Berta Laci, de azért jó utat kivánt nekem. Azóta nem láttam ezt a Berta Lacit. A megcsonkított könyv sincs már meg. Elajándékoztam valakinek.
   Ami benne volt, az a szocializmus is annyira megcsonkult, hogy csak néhány füstös, omladozó gyároszlop, s elhagyatott kémény maradt belőle. Esetleg holmi attitűd.
   Most attól félek, nehogy így járjak a világbékével is. Mert ha jól megnézzük, a világbéke lapjain is lehet nyomdatechnikailag hibát találni. És ki tudja, él-e még ez a Berta Laci, s működik-e még a Classic Printing ? Csak az az egy biztos, hogy a repülőgépeken általában nem szeretik a súlyos csomagokat.