A versenyző, az edző állandóan új módszerek kieszelésén töri a fejét, hogy akár csak centiméterekkel, vagy tizedmásodperceket is javítani az eredményen. Néha a versenyszabályok pongyola megfogalmazása ad lehetőséget egy új stílus „feltalálására” és meghonosítására.

Legjellemzőbb példa erre a mellúszás, illetve a pillangóúszás esete, amely utóbbit most tíz éve találtak ki az amerikaiak, miután a mellúszás szabályzata nem írja elő pontosan, hogy az úszóknak két kezét a víz alatt, vagy víz felett kell-e előrenyújtania.

A gyakorlati szellemű amerikaiak rájöttek, hogy kéznek a víz alatt történő kezdeti helyzetben való előrelendítése a régi stílusú mellúszásnál tulajdonképpen passzív mozdulat és csak akadályozza az úszót.

John Higgins volt az első

Az amerikai John Higgins rájött arra, hogy a mellúszásnak ezt a terhes mozzanatát kiküszöbölheti, ha karjait a levegőben lendíti előre, ahol nincsen ellenállás. Az új stílust elnevezték „butterfly” (pillangó) stílusnak, amely elnevezés annyira megmaradt, hogy pl. oroszul is „batterfláj”-nak hívják ezt az úszásnemet.

Az új stílussal Higgins azonnal világcsúcsot ért el: a 100 m-es mellúszásban 1:10, a 200 méteren pedig 2:39.2 mp-t. A pillangóstílust a világ legjobb úszóinak nagy része átvette s eredményeiket jelentékenyen meg is javították. Voltak azonban olyanok is, akiknek az új stílus nem tetszett és megindították a hadjáratot: válasszák el az új stílust a „klasszikus” mellúszástól.

A francia Nakache, a német Balke, Sietas és Laskovski, a svéd Björn Borg, a jugoszláv Cerer és nem utolsó sorban a mártírhalált halt magyar Angyal sorra érték el remek eredményeiket a pillangóstílusban.

Azonban a berlini olimpia még egyszer reményt öntött a régi stílus híveibe: a győztes japán Hamuro és a harmadik helyezett japán Koike régi stílusban úsztak; Sletas második, Higgins pedig csak negyedik lett Angyal azután legyőzte 100 m-en Hamurot is, Higginset is…

Feltűnik az új csillag: Bojcsenko!

Már a berlini olimpia idejében áttörték a fasiszta hírzárlatot azok a hírek, melyek szerint van a Szovjetunióban egy úszó – Szemjon Bojcsenkónak hívják -, aki a fennálló világcsúcsnál jóval rövidebb idő alatt ússza a 100 métert, még pedig pillangóstílusban.

Nem azért reakció a reakció, hogy ebbe bele ne kötött volna: fejtegetni kezdték, hogy ez az úszásmód „szabálytalan”, holott csupán az volt a baj, hogy szovjet versenyzőről volt szó. 1937-ben azután – a brüsszeli munkásolimpián – bemutatkozott az új „csodaúszó” Nyugat-Európának is és új csúcsteljesítménnyel hihetetlen könnyedséggel nyerte meg a versenyét.

Az olimpiász után még egy párisi versenyen is indult, ahol a világrekorder Carlomet-t verte meg. Ezen a párisi versenyen egy szakértőkből álló bizottság vizsgálta meg Bojcsenko stílusát és – teljesen szabályosnak találta!