Zürich, október 15.
(Magyar Távirati Iroda) A Nation című svájci hetilap közli tudósítójának, beszélgetését Tildy Zoltán köztársasági elnökkel. Az elnök a beszélgetés során kijelentette, hogy Magyarországon a királyság eszméjét nem elvi, hanem politikai okokból kellett elvetni.

Churchill ismert zürichi beszédével kapcsolatban, amelyben az angol államférfi az Európai Egyesült Államok eszméjét vetette fel, a köztársasági elnök rámutatott arra, hogy ma egy kizárólagos európai szervezet gondolatának felvetése nemcsak kilátástalan, hanem politikailag és technikailag is idejét múlta. Inkább az egész világot átfogó szervezet volna kívánatos. Gyakorlatilag ez volna az első előfeltétele az európai összefogásnak. Ezzel szemben reménykedik a dunai országok összefogásában, amely vámúnióra támaszkodhatnék.

A tudósító egy kérdésére válaszolva az elnök kijelentette, hogy a magyar papság tekintélyes része teljesen demokratikusan érez és cselekszik. Ami az én egyházamat illeti - mondotta az elnök -, demokratikus intézményei négy évszázados múltra tekintenek vissza. A magyar nevelők, még nyomorúságos körülmények között is, meggyőződésem szerint többségükben teljesen fogékonyak a demokratikus eszmevilág iránt.

Az újságíró azután azt kérdezte, hogy akkor miért reakciósak többségükben a középiskolai tanulók és az egyetemi hallgatók?

- Ez az ifjúság mindenesetre aggodalomra ad okot – mondotta az elnök válaszában. – Nagyrészében azokból a középrétegekből származik, amelyek a magyar nácizmus haszonélvezőit és terjesztőit adták. De ezek a fiatalemberek nem politikai eszményeket, hanem saját régebbi, biztosnak vélt exisztenciájukat kergetik. Ha a demokratikus Magyarország gazdaságilag megerősödik, ezek a tékozló fiúk is visszatérnek. Hála Istennek, a fiatal parasztok és munkások demokratikus érzelműek.

Az elnök közölte azt is, hogy segélytervet dolgozott ki a tehetséges paraszt- és munkásifjak tanulmányainak megkönnyítésére. Már az ősszel 56 népi kollégium nyílik meg Budapesten.

A cionizmusról szólva az elnök kijelentette, hogy véleménye erősen eltér az általában uralkodó felfogástól. Azon a nézeten van, hogy az asszimiláció lehetséges. Ismer zsidókat, akik jó magyarok, oroszok vagy angolok lettek. Mindenkinek – bármilyen származású is – joga, hogy egy másik nép tagja legyen, ha kész arra, hogy a nép sorsát vállalja. Másrészt viszont meg tudja érteni, ha egy ősrégi kultúrnép, amely az egész világon szétszóródott, ismét ráeszmél népiségére és területet keres nemzetisége számára. Épp olyan esztelenség volna ezt tőlük zokon venni, mintha egy amerikai magyarnak felrónák, hogy vissza akar térni volt hazájába. És még egyet leszögezek – mondotta az elnök -: egy magyar állampolgár cionistának vallhatja magát anélkül, hogy ez állampolgári jogait csorbítaná és csak ő maga határozhatja meg, hogy mikor és hogy egyáltalán el akarja-e hagyni országunkat.

Végül a párisi értekezletről nyilatkozott az elnök:
- A kisebb nemzetek észrevehetően csalódtak, mert Párisban gyakran egészen más eszmék voltak irányadók, mint amilyenek zászlaja alatt a háborút vezették. A nagy nemzeteknek be kell ismerniök vereségüket, ami abban rejlik, hogy a nagy államférfiak által a háborúban hirdetett magasztos célokat most az ócskavas közé dobják.

Nyilatkozatát így fejezte be az elnök: „Nem is kell a pusztító harmadik világháború lehetőségére gondolnunk, eszméinek meghiúsulása miatt is tönkre kellene mennie az emberiségnek.”