Tokaj, 1946. X. 13.

Ezen a héten Tokaj-Hagyalján mindenki az eget nézte, mert ez volt a magyar Felvidék legfontosabb kérdése: szép idő lesz-e október 13-án, a Magyar Bor Ünnepén?

A hét eleje téliesre hajlott, zimankós szél fújt és elkomorodott az egész Hegyalja.
Ennek a százezer magyar léleknek, aki itt él ezen a történelmi borvidéken, nemcsak országra szóló nemzetpolitikai és gazdaságpolitikai esemény a 13-iki tokaji szüret, hanem mindenkinek mindennél fontosabb életproblémája. Minél inkább közeledtünk a hét végéhez és minél inkább kibontakoztak az ünnepség hatalmas méretei, annál izgalmasabb lett a hangulat, annál aggódóbban figyelték az időjárást. És a hét második felére egyszerre fellélegzett a Felvidék apraja-nagyja. Gyönyörű ultramarinkék ég borult a világhíres szőlőhegyekre, ahol a tokaji borokat, az édes és száraz szamorodnit és az aszút szüretelik.

Olyan szívet simogató ez a tündéri táj, int egy Petőfi-vers.
Október elejének enyhe és cirógató napsütésében és a felvidéki ősz aranysujtásos pompájában olyan ez a vidék – mondja Lázár Miklós, aki Pártay Tivadarral együtt már az utolsó hetet itt töltötte és a tokaji községházán az ő kezébe futottak össze ennek a magyar viszonyok között példátlanul álló hatalmas népmozgalom szervezésének szálai – olyan ez a vidék, mintha tájai Krúdy Gyula, emberei Mikszáth Kálmán írásaiból keltek volna életre.


Szekerek, vonatok, autókaravánok

Vasárnap reggel 5 óra…
Az ég tiszta kék, a kertek fái smaragdzöldek, mint augusztusban. A nagy esemény pirosló szőlőhegyekkel koszorúzott színhelye rőt fényben kezd tündökölni, most kél a nap. Színhatásában két nagy magyar piktor képeit idézi: Szinyei-Merséét és Mednyánszky Lászlóét.

A vezérkar szombat reggel óta állandóan készenlétben van.
Szombat dél óta ugyanis Tokaj egy felvonuló hadsereg főhadiszállásának egyre fokozódóan mozgalmas képét mutatja. Már zsúfolt vonatok robognak be Budapestről és az ország minden részéből, a megöntözött és lehetőleg portalanított országutakról egymásután robognak az autók százai, nagyrészt idegen felségjelzésűek. Azokat a vendégeket hozzák, akik már a tokaji szüret előestéjét is a Hegyalján akarták tölteni.

Az első autókaraván az angol katonai misszió, Edgecombe tábornok vezetésével.
Tizenegy főnyi, köztük 2-3 őrmester, akik jól beszélnek magyarul. Az angol hadsereg képviselőit Bodrogkisfaludon várja szállás. Feltűnik az amerikai tisztek gépkocsija. Jeepek vonulnak Tokaj utcáin egymás után. Már vagy harminc nemzetgyűlési képviselő van itt, minden pártból, ezekre Pártay képviselőnek van gondja.

Künn a sporttelepen, amely a Tisza és Bodrogparti töltésével és a körülötte elterülő ligetekkel legalább harmincezer ember befogadására képes, most bevezetett villanylámpák, fáklyák, mécsesek mellett az „utolsó simításokat” végzik az „Új Tokajon”, a tribünök és pavillonok városán, amely az ünnepségek színhelye lesz. Ide egész éjszaka a Hegyalja mind a huszonnégy bortermelő községének népe zarándokolt, elhozta a háború égszakadásából és földindulásából megmentett ó-borait, amit teherautók, ökrös szekerek, lófogatok szállítottak hordókban a Magyar Bor Ünnepére.