Rőth Pál iparügyi államtitkár fogadta a sajtó képviselőit és tájékoztatta őket a munkanélküliség kérdéséről.
Hangoztatta, hogy jelenleg mintegy 300.000 főre becsülhető a munkanélküliek száma, ebben a számban még nincsenek benne a hazatérő foglyok és más államokból kitelepülők, akiknek kenyérhez juttatásáról szintén a kormányzatnak kell gondoskodnia. A jelenlegi pénzügyi viszonyok között nem lehet arra gondolni, hogy bármilyen kisösszegű munkanélkülisegélyt is adhassunk. A tőke hiánya ma nem ad lehetőséget, hogy a magyar gazdasági élet ütemét, a termelést fokozzuk és így a munkanélküliek számára munkalehetőséget biztosítsunk.

Jelenleg két terület áll rendelkezésre a magyar munkanélküliség megoldására: az egyik az ipar, a másik a mezőgazdaság.
A magyar gyárak jelenlegi berendezésük segítségével, ha megfelelő nyersanyag állna rendelkezésre, termelésüket duplájára, sőt háromszorosára tudnák fokozni. Ezért a legfontosabb az, hogy az ipari gépezet fokozott kapacitással meginduljon.

A közalkalmazotti B-listások és az ipar munkanélkülijei egyaránt kizárólag csak az iparban remélhetnek foglalkoztatást.
Ez nemcsak reális, hanem ideális értelemben is fontos volna, mert sok panasz hangzott el, hogy a közalkalmazottak egészen más lelki beállítottságúak, mint a magánalkalmazottak. A földmunkásmunkanélküliek kérdését sajnos, tőke hiányában, lehet a legnehezebben megoldani. Pedig munkaalkalom lenne számukra, mert a jövő Magyarországban nagy feladat vár a kertgazdálkodásra, ehhez pedig szükséges a jó közlekedés gyorsítására nagyszámú bekötőút építése.

A B-listások csoportja súlyos helyzetben van, mert az elmúlt másfél évben éppen a pénz elértéktelenedése következtében úgy tudott csak megélni, hogy értékeit eladta. Jelenlegi helyzetükben nincs már mitől megválniok, tehát a szó szoros értelmében véve éheznek, mert a legcsekélyebb tartalékkal sem rendelkeznek.

Részletesen ismertette, hogy a kormányzat a munkanélküliség megoldására milyen intézkedéseket kíván életbeléptetni.
Hangoztatta, hogy a magyar ipar nem rendelkezik a szükséges valutával, hogy külföldön nyersanyagokat vásároljon. Ezért szükséges, hogy a magyar ipar szorongatott helyzetét az egész világ megértse és bérmunkát adjon neki, amelyet lelkiismeretesen el fog végezni.

Az elmult másfél esztendő alatt a magyar nemzet nagy áldozatot hozott.
Rövid idő alatt csodát lehetne produkálni, ha megvolna a gazdasági előfeltételünk hozzá. A kormányzat e fontos munkájához a külföld megbecsülésére, bizalmára és segíteni akarására mulhatatlanul szükség van. Végül a leghatározottabban kijelentette, hogy a magyar kormányzat nem is foglalkozik azzal a tervvel, hogy magyar munkásokat külföldre exportáljon.