Reggel 8 órakor Bárányos Károly közellátásügyi miniszter szobájában már nagy munka folyik.
Szólnak a telefonok, a sajtóosztály vezetője referál a reggeli lapok közleményeiről, már bent vannak a miniszternél a referensek, hogy a legsürgősebb ügyekről beszámoljanak. Ilyen sokoldalú munkásság közepette kérjük a minisztert, hogy számoljon be olvasóinknak az UNRRA-tárgyalásokról és a közellátás helyzetéről.

– Éppen e pillanatban kaptam kedvező híreket – mondja a miniszter – az UNRRA-szállítások lebonyolításáról. Megbízottunk jelenti, hogy a trieszti kikötő sértetlen és az olasz kormány vagónokat bocsát rendelkezésünkre az áru továbbszállítására. Előreláthatólag Belgrádon át kerül leszállításra az UNRRA-segítség, amely kétségkívül kedvező hatással lesz a közellátási helyzetre és egyes cikkek és élelmiszerek túlhajtott árát le fogja nyomni. Nem kétséges, hogy az UNRRA által küldött gabona, zsír, cukorszállítmányok a piacon érezhető feszültséget nagyrészben meg fogják szüntetni. Ajánlatot kaptunk ezenkívül Svájcból is többezer vagón gabona szállítására. Mint érdekes tényt megemlítem, hogy komoly ajánlatunk van nagyobbmennyiségű zsiradék, dán préselt vaj, olaj és egyéb élelmiszerek szállítására. Az áruspekulációnak kétségkívül számolnia kell azzal, hogy a nemzetközi árukapcsolatok felvételével, az áruszállítás megkönnyebbedésével Magyarország a legfontosabb cikkekben komoly importot tud majd lebonyolítani.

– Hogy állnak a tavaszi vetések és mi a helyzet vidéken? – kérdeztük ezután a minisztertől.
– Sajnos erről már nem mondhatok kedvező adatokat. Egyes vidékeken a helyzet igen nehéz, mert a közigazgatás szervei nem tudnak maradéktalanul eleget tenni a beszolgáltatási előírásoknak és egyéb közellátási intézkedéseknek. Az önkényeskedés az utolsó napokban egyes helyeken agasztó méreteket öltött. Ehhez hozzájárul még az is, hogy egyes zabolátlan elemek arra használják fel a zavaros helyzetet, hogy saját vetőmagjukat a feketepiac számára adják el.

– Hogy ez az áldatlan helyzet megszűnjön, a termelési bizottságokat bizonyos mértékben alá kell támasztani, meg kell erősíteni, a főispánkormánybiztosoknak pedig a kellő eréllyel kell fellépni és maradéktalanul kell végrehajtaniok a közellátási előírásokat. A fölművelésügyi miniszterrel együtt körülbelül 750 vagón vetőmagvat bocsátottunk a vidék rendelkezésére. Ez az a készlet, amelyhez nem szabad hozzányúlni és ha a főispánkormánybiztosok ennek elherdálását nem tudják megakadályozni és nem tudnak rendet teremteni, akkor le kell váltani őket.

– Mi a helyzet a gabona- és lisztellátás tekintetében a fővárosban?
– Több mint ötszáz vagón a készlet, de ennek kétharmadrésze kukoricaliszt, úgyhogy a kukoricanapokat szaporítani kell. Annál is inkább, mert a fentemlített okok miatt a vidékről aligha lehet nagyobb kenyérgabonafelhozatalra számítani.

– Remélem egyébként, hogy mivel mégis a tavasznak megyünk elébe, a helyzet lassanként könnyebbedni fog, több lesz az áru és ez esetben megáll a drágulási folyamat, amit csak áruval lehet letörni. Kedvezően halad az olajgyűjtés és a felhozatal emelkedéséhez nagymértékben hozzájárul a közvetlen árucsereforgalom, amely főleg Szabolcsból eredményezhet nagyobbmennyiségű olajat és lehetővé tette, hogy a föld alatt dolgozó bányászok zsiradékfejadagját fejenként és havonta két kilóra emeljék fel.

– Hogy áll a nagyüzemek és a munkások ellátásának ügye?
– A kalóriamegállapítással kapcsolatban – válaszolt a miniszter – 170 elsővonalbeli nagyüzem ellátása hárul a közellátási tárcára. Itt is nehézséget okoz az az általános baj, hogy a kiutalt árucikkeket a vállalatok nem tudják idejében effektív bankjegyekkel megfizetni, másfelől az a körülmény, hogy az árucikkek leszállítása rendkívüli nehézségekkel jár.

– Legfőbb célunk, hogy a bányászok ellátására megfelelő tartalékokat biztosítsunk. Március elejétől kezdve lényegesen emeltük a bányászfejadagokat és így sikerült is, hogy főleg gabonában, kéthónapi tartalékot biztosítsunk a bányászok és a nagyüzemek munkássága részére. Hogy milyen nagy feladat ez, legjobban bizonyítják a számadatok. Eszerint a nyilvántartásban 45.000 bányászról, családtagokkal együtt összesen 150.000 főről gondoskodunk. A közellátási minisztérium ezenfelül gondoskodik a gyáriparban 200.000 munkás és 30.000 nőmunkás ellátásáról, továbbá 155.000 csecsemőről, 600.000 közalkalmazottról és 200.000 városi alkalmazottról. Összesen 2.1 millió főre rúg azoknak a száma, akiket a minisztérium a rendes hatósági ellátáson felül, külön is ellát élelmi cikkekkel.

– Külön kell kitérnem a közellátással kapcsolatos pénzügyi kérdésekre. Ezek a problémák egyre nehezebben oldhatók meg, mert az infláció menetével párhuzamosan egyre több bankjegyre van szükség a hatósági cikkek átvételénél. A vármegyék és egyéb hatóságok, intézmények nem szedhetik be előre a hatósági élelmicikkek árát, mert a szállításig áremelés is bekövetkezhetik. Viszont nem tudják leelőlegezni az árucikkeket, mert például csak egy vagón cukor átvételéhez tíz milliárd kell. Honnan vegyék ezt a sok pénzt a hatóságok és intézmények? A közellátás óriási tőkéket igényel és az összegek szinte ugrásszerűen emelkednek. A burgonyafelhozatal is azért akadt meg, mert a lebonyolításhoz szükséges effektív bankjegytömegeket nem sikerült a kellő mennyiségben előteremteni. A pénzhiány bizonyos mértékig árcsökkentő hatással van, de viszont ettől nem lesz több áru. Kétségtelen, hogy a pénztechnikai kérdéseket valamilyen módon meg kell oldani, mert különben a hatóságok, intézmények súlyos helyzetbe kerülnek.

Eddig szól Bárányos Károly közellátási miniszter nyilatkozata, amelyből kiderül, hogy milyen sokoldalú, egész országra kiterjedő lázas és eredményes munka folyik a közellátási minisztériumban.