- Minek örüsz má megen, te Gergely?
- Hazagyütt nyugatru a segédjedző.
- S te annak örüsz, marha lilek?
- Hát mán hogy a fenébe ne örünék, mikor ujjan vót mán nélkülie a falu, akar a siralomház. Amig itthon vót, hun megpofozta valamikünket, hun megrugdosta, de ha csak lepökte, akkor is vót ekkis szórakozás, de amióta eement a nyilasokkal, mintha elvágták vóna. No, a mult héten osztán meggyütt. Amikor szembegyütt velem a felvégen bikacsök nékű, alig ismertem rá. Mondok, tiszteletem, segédjedző úr, de ü megölelt s képencsókutt, hogy alig tuttam utánna vacsorálni s aszonta, ne mongyam neki azt, hogy segidjedző úr, demokrácija van, mongyam csak azt, hogy te Lajos, mer arra pedáncs s kérdezte, vacsoráltam-e mán. Mondok, honne Lajos, még tennap. Aszonta, akkor nem forcérozza, de gyűjjek el hónap az igazolására, ha akarok valami szípet látni, a számat se kő kinyitni, csak azt mongyam el, hogy ű nem szerette sose a nímeteket. Mondok, abszolút ember vagyok, ismerhecc. Lajos de hogy mongyam azt, amikor velük mentél el? Aszondi, ne legyek mán ujjan impozáncs, nem az számít. Na jó, eementem másnap az igazolásra. Kutyakemény egy igazolás vót, te Péter, ujjan szilvórijumot kellett meginni a segédjedzővel meg a bíróval, hogy belekönyvezett, de osztán, hogy a Lajos kiállotta a próbát, képencsókutták, oszt kész vót, csak beírták a jedzőkönyvbe, hogy a körösztannya meglátogatására ment el nyugatra. Pupillás ember vagyok, ismerhecc, Péter, odamentem a segidjedzőhöz, oszt azontam, készen vagy, Lajos? Erre a Lajos kigyütt a referenciájábú eekezdett ordíttani, hommicsoda hang ez. Lajos az öregapám, szóliccsam csak naccságos segédjegyző úrnak, mert letartóztat népítélet kísérlete mijat. Mondok, jó van, naccságos segédjedző úr, incidencs ember vótam én világéletemben, csak azt akartam mondani, hogy tennap este a segidjedző úr ablaka előtt mentem el, oszt viletlenül beníztem az ablakon, eppeg vetkezni teccett a segidjedző úrnak, háttal teccet állni az ablaknak, osz láttam a mezteleny testin az SS-tetoválást, csak azír mondom, mert a szememre pedáncs vagyok. Erre felugrott eccerre a jedző meg a bíró és elkezdtek ordíttani, hogy lajikus ember maga, takaroggyik, impozáns rágalmazó, akit maga látott, az a segidjedzőné naccságos asszon vót...