Már hetek óta figyeltem ezt a Szelepcsényit, amíg végre tegnapelőtt megszólítottam és megkérdeztem tőle, mitől hízik.

Elmondta, hogy ő sem hízott addig, amíg nem osztották be a belpolitikai rovathoz. Azóta hálistennek jobban táplálkozik. S mert látta arcomon, hogy nem értem a dolgot, megmagyarázta:

- Sajtófogadásra járok. Ez abból áll, hogy teszem azt a külügyminiszter meghívja az újságírókat, hogy tájékoztassa őket a külügyek állásáról. Az újságírók bemennek egy nagy terembe, ahol néhány hatalmas asztalon szendvicsek, sütemények, italok tömege van elhelyezve. Namármost. Az újságíró előveszi a noteszát és a ceruzáját és elkezd enni. Kezdi a májas-zsemlén, aztán rátér a sajtosra, onnan átszáll a sós süteményekre, végül a pogácsákra, majd úgy az italokra. Mikor már teleette magát, visszamegy a szerkesztőségbe, ahol már ott várja a miniszter részletes tájékoztatója, a Magyar Távirati Iroda kiadásában, nyomdaképes állapotban.
-    Dehiszen ez nagyszerű! – kiáltottam fel elragadtatva.
- Nem mindig. A miniszterelnökségen jól főznek, de például a lakáshivatali központi kormányzóságon, ott nagyon rossz a koszt. A tájékoztatási miniszter jó konyhát visz, csak egy kicsit egyhangú. Viszont kitűnően lehet ebédeli a kultuszban. Balogh páternál van a legjobb konyak.
Észrevette, hogy csorog a nyálam, mert hirtelen ötlettel így folytatta:
- Holnap Béka Jenő miniszeri tanácsos rendez sajtófogadást, fennállásának ötvenéves évfordulója alkalmából. Külpolitikai eseményekről fog beszélni, roppant fontos bejelentéseket tesz. Tarts velem. De sót hozzál magaddal, mert a külügyben kissé sótlan a koszt.

Egy kissé elkésve érkeztünk meg, a miniszteri tanácsos már evett. A büfében nagy volt a tolongás, néhány főszerkesztő éppen egy pár virslin marakodott. Egy volt meghatalmazott miniszter megsúgta Szelepcsényinek, hogy a szomszéd szobában meleg töpörtyű van. „Gyorsan a zsebünkbe tömtünk néhány zserbót és rohantunk a töpörtyű irányába. Itt találtuk Béka Jenőt, töpörtyűt majszolva. Kicsiny kör állta körül. Mindenkinél töpörtyű és fehér kenyér volt. Általános figyelem közt a következőket mondta Béka Jenő:
- A libatöpörtyű jó, de én a meleg disznótöpörtyűt többre becsülöm. Igaz, hogy hidegen a libatöpörtyű a jobb.
Jegyezni akartam, mit mond, de Szelepcsényi odasúgta:
- Szamár! A Távirati Iroda kiadja!
- Uraim, - folytatta továbbá Béka Jenő, - ne tömjék magukat tele töpörtyűvel, mert friss lángos jön és vajas pogácsa.
Végül egy újságíró kérdésére válaszolva kijelentette, hogy aki akar feketekávé helyett tejeskávét is ihat.
Másfélórán át tartott a sajtófogadás. A végén már szuszogni is alig tudtunk. A büféasztal teljesen letaroltan maradt, sőt az egyik nagy politikai szemle vezércikkírója az abroszt is kirágta egy helyen.
A társaság a végén melegen üdvözölte Béka Jenőt, majd mindenki belemarkolt a cigarettás dobozokba.
Az újságírók azzal az érzéssel távoztak, hogy a minisztériumban eredményes munka folyik.
Legalábbis a konyhán.

Tabi László.