Mit mond az özvegy? Az egész város gyászban van.

Az Igazság saját, vértől csepegő tudósítójától.

Mátészalka kis mezőváros a nagy magyar Alföld kellős közepén. Lakói főleg földműveléssel és rettegéssel foglalkoznak, ahogy itt rettegnek, nem retteg úgy senki. A városka valaha negyvenezer lelket számlált, de a véres események hatása alatt ezt is abbahagyta.

Nézem a falusi ornamentikájú, népítéletekkel szegélyezett kis falusi házacskákat s egyre azon töprengek, mért kellett meghalnia ifjabb Gacsaj Pestának, a helybeli lópatkoló üzem kisgazdapárti érzelmeiről ismert cégvezetőjének? Miféle rejtély lappang itt a háttérben?
Nézem a meggyötört arcú embereket, akik legfeljebb kettesével-hármasával merészkednek ki az utcára, a legritkább esetek közé tartozik, hogy mind a negyvenezer ember egyszerre vonul fel. Teljes a rémület. Mátészalkán mindenki fél, egész vagy negyed.
Szóbaereszkedtem a vacogó falusiakkal, akik kérésemre abbahagyják a rettegést és készséggel állnak rendelkezésemre.

Jó fiú volt a Pesta...

- Jó fiú volt a Pesta – mondja az egyik szálas magyar, zavartan forgatva összecsavarodott kalapját. - Nem politizált az sohasem. Már Ukrajnában is pártállás nélkül verte agyon a munkaszolgálatosokat.
Riadtan néz körül, szinte hangtalan suttogja:
- De a termés jó lesz az idén....
Képtelen vagyok többet kiszedni belőle. Az öregnek sürgős munkája akad, be kell takarítania az aznapi rettegést. Jóindulatú, dolgos emberek ezek.

Az anya

Hajlotthátú kis öregasszony áll előttem, özvegy Gacsaj Áronné köz- és váltóügyvéd, a független matrónák helybeli csoportjának háznagya. Fiáról érdeklődöm.
- Még vasárnap délután – mondja sírástól elcsukló hangon, - még vasárnap délután maga járt a lány után, maga járt a lány után.
A lány, Gacsaj morganatikus házasságából származó menyasszonya veszi át a szót, szemébe húzva könnyfátyolos kalapját.
- Mondta néki az anyja – rebegi halkan és a nyomaték kedvéért megismétli! – mondta néki az anyja, Pesta fiam, jer haza, Pesta fiam jer haza....
Szegény lány fájdalmában süketnek néz és mindent kétszer mond. Zokogva folytatja:
- Nem megyek én még haza – válaszolta a Pesta - , mert tetszik tudni, az utóbbi időben nagyon rezignált volt. Tudta, hogy az életére törnek. Hol farbarúgta valaki, hol meg egy üstökös súrolta a gallérját. Azért mondta: nem megyek én még haza, vérbe gázolok még ma, vérbe gázolok még ma.... Ezt is Ukrajnában szokta meg.
- Érezte az én szegény fiam, hogy valami balhé lesz! – jajdult fel az özvegy.

Lassan kibontakozik előttem az egész fájdalmas magyar tragédia.
Gacsajnak hazafelé mentében rézfokos volt a fejében és duplakés a szívében. Egyéb értéktárgyat nem találtak nála.

A meggyötört szívű anya képtelen tovább folytatni és több strófa nekem sem jut az eszembe. Hogy valamennyire megnyugtassam, átmegyek vele egy másik népdalba.

Ki a felelős?

Ezek után önként adódik a kérdés: ki felelős a Mátészalkán történtekért. Sürgős vizsgálatot kérünk, a két munkáspárt feloszlását, új belügyminisztert és a jegyrendszer azonnali megszüntetését.
Jogrendet akarunk, erős központi tejcsarnokkal! Ami pedig a népítéleteket illeti, követeljük az azonnali betiltást!

Lapzártakor értesültünk, hogy kérésünk meghallgatásra talált, lapunkat újabb három hétre betiltották. Annyi baj legyen, csak a villamos menjen, felkérjük olvasóinkat, hogy tömegindulatok esetén a jövőben is keressék fel bizalommal, népítélet –specialistánkat, aki csekély díjazás ellenében készséggel áll rendelkezésükre. Szaktanács és rettegés minden este hattól nyolcig.

Darvas Szilárd.