Magyarnak születtem

Az óbudai dohánygyár egyik termében pillantottam meg a napvilágot. Boldogan ugrottam ki a gépből, hiszen Magyar vagyok, Magyarnak születtem, nem úgy, mint a Virginia, meg a Lukszus. Egészséges kis keménykötésű lurkó voltam, egyike a legerősebb cigarettáknak az egész gyár területén. Alig vártam, hogy én is kivegyem részemet az újjáépítésből oly módon, hogy egy dolgozó mellreszívjon és kiengedjen az orrán. Minő szép hivatás! Ámde a sors és a Dohánygyári Igazgató Úr másként határoztak.

Külföldre kerülök

Ugyanis a Dohánygyári Igazgató Úr kétmillió társammal együtt elseftelt egy autóért azzal a kikötéssel, hogy csak külföldön hozhatnak forgalomba. Nyilván azt akarta, hogy hozzászokjam különböző nyelvekhez. Új gazdám, a Weisz azt ígérte, hogy Ausztriába vitet, de az Igazgató úr Londont ajánlotta, mert nagy a köd és az eltakarja a minőséget. Végül is útnak indítottak Amerikába. Ezután az Igazgató Úr beleült az értem kapott autóba és elrobogott, hogy ezzel is fokozza a termelést.

Amerikában

Utazásunk aránylag hamar véget ért. másnap délben már az amerikai Brodway forgatásában találtam magám. Legújabb gazdám, a Mr. Sulek rögtön árusítani kezdett az utcasarkon, mely a „Dob-utca” elnevezést viselte. Sokat töprengtem, hogy kell ezt az amerikai utcanevet kiejteni.
A bennszülöttek kedves, szimpatikus emberek voltak, de makacsul ragaszkodtak hazai valutájukhoz, a dollárhoz és a centhez, miért is sokáig a nyakukon maradtam. Érdekes, hogy az amerikai nyelvben milyen sűrűn használnak magyar szavakat, több ízben hallottam például a lové, azószer és rebach kifejezéseket. Rengeteg az idegen, Mr. Sulek sokáig alkudozott három hosszú szakállas japánnal, akik végül is „áj-váj-Szamuráj” kiáltással yen-ben fizetek értem.

Epilógus

Sajnos kiderült, hogy sohasem jártam Amerikában, és Weisz hazudott a Dohánygyári Igazgató úrnak és Pesten hozott forgalomba. Az Emke-sarkán ért utól a végzet, pechemre a Gazdasági Rendőrség oly erősen csapott le rám, hogy szétrepedt a hülznim. Tipikus Magyar-sors. A rendőrségen mindnyájan találkoztunk, ott volt a Weisz, a Sulek, meg a három japán is. Az Igazgató Urat nem láttuk, de azt beszélik róla, hogy nagyon kitanulta az autóvezetést. Ne adj isten, hogy beleütköznék valamelyik paragrafusba.
Darvas-Gádor