Budapest, június 6.
Az európai választásokat igen nagy érdeklődéssel figyelte a világ közvéleménye. A londoni rádió egyik legutóbbi hírmagyarázása behatóan foglalkozott a csehszlovákiai választások eredményével. Ismertette a szavazások eredményét, amelyek szerint Cseh- és Morvaországban a kommunisták relatív többséget, 40 százalékos szavazatot értek el. Szlovákiában éppen megfordított a helyzet, a kommunisták ellenfelei, az úgynevezett demokraták vívtak ki 62 százalékos abszolút többséget. Feltűnő körülmény, hogy a szociáldemokraták, noha Fierlinger miniszterelnök a szociáldemokrata párt tagja, meglepően rossz eredményt értek el és 12 százaléknyi mandátumukkal legfeljebb arra számíthatnak, hogy bizonyos körülmények között ők legyenek "a parlamenti mérleg nyelve". A csehországi és a szlovákiai eredmény világosan megmutatja, hogy éles ellentét van a két országrész strukúrájában.

A pártprogramok
A csehországi választás kétségtelenül szabad és demokratikus választás volt - fejtegette tovább a londoni rádió hírmagyarázója -, titkos és kifogástalan szavazási móddal hajtották végre. Mégsem volt ellenzék, hiszen az összes pártok közös program alapján állnak és megegyeztek abban, hogy a választás után ezt a közös programot közösen hajtják végre. A program első pontja a németek és magyarok kiűzése, a második az ötven alkalmazottnál többel dolgozó vállalatok államosítása.

Miért kellett tehát választani Szlovákiában, mire vonatkozott tulajdonképpen a választás? A feleletet a prágai rádió adta meg erre a kérdésre. Nem a közös program ügyében kellett a választást megtartani, hanem azért, mert a közös programot minden párt a maga módján akarja végrehajtani és támogatni. A valóságban két politikai irányzat van Csehszlovákiában: az egyik szerint először a szocializmust kell megvalósítani, a másik szerint a demokácia és a szabadság az első, a többi ráér. Ez azt jelenti, hogy a kommunisták állnak az egyik oldalon, a többi párt a másikon.

A magántulajdon védői
A Rude Pravo című csehszlovák kommunista lap részletesen kifejti a kommunista pártprogramját, amelynek első pontja a németek és magyarok kitelepítése. A kommunista párt határozottan a kiutasítás mellett tesz hitet, mert ezt elengedhetetlennek találja a második München elleni védekezés érdekében. A kisember vállalkozását és magántulajdonát azonban védeni fogják a kommunisták - írja a lap -, és ehhez a megállapításhoz a londoni rádió hírmagyarázója helyeslően fűzi hozzá: íme, a kommunista párt, mint a magántulajdon védője.

Velük szemben ellenfélként, de semmiképpen sem ellenségként a nem marxista Benes-féle szocialisták állnak. Benes pártja három szóban összefoglalható programmal dolgozik: szocializmus, patriótizmus, demokrácia. A párt elutasítja az osztályharcot és minden olyan felfogást, amely az államot egyetlen osztálypolitikai eszközének, illetőleg területének tekinti.

Az idők fordulása
A világsajtó kommentárjaiban a választások eredménye részben a németek elleni mélyen gyökerező gyűlölet tényezőjeként kap megvilágítást. Ez történelmi alapon is teljesen érthető, de érthető a közelmúlt eseményei alapján is. Németországnak azonban sokkal több lakosa van, mint Csehszlovákiának és ezért ez a gyűlölet egy letagadhatatlan belső félelemmel párosul. A kommunisták ezt ügyes politikai fogással ki is használják. Azt állítják, hogy ők, és pedig minden szláv országgal együtt, a legjobb eszközt jelentik Németország elnyomására. A kommunisták lapja nem ritkán különféle vádakkal illeti Anglia és Amerika németországi politikáját is ezzel a problémával kapcsolatban.

Sajátságos az idők fordulása - mondotta a brit rádió hírmagyarázója - Marx Károly, a marxizmus atyja 1852-ben azt írta a csikágói Daily Tribune-ban, hogy a forradalomnak a szláv népek a legnagyobb ellenségei és a forradalom soha nem fog sikerülni, míg a németek nincsenek Prágában, míg a cseh nyelvet ki nem cserélik németre. És íme, most a csehek 40 %-a a legszélsőbb forradalmi pártra szavaz, mondván, hogy ez a legjobb eszköz minden német befolyás kiirtására.