A Financial Times legutóbbi számának egyik cikke részletesen foglalkozik az infláció kérdésével.
Behatóan megvizsgálja az infláció okait az egyes európai államokban, mind a mult, mind pedig a jelen viszonylatában. A cikkíró véleménye szerint mind több a bizonyíték arra, hogy az Egyesült Államokban a túlzásba vitt olcsó-pénz politikájának egyre nő az ellenzéke.

Winson pénzügyminiszter, aki környezetének véleménye szerint egy bizonyos aranyközépút meggyőződéses híve, sikeresen ellenállt azoknak a véleményeknek, hogy a kormány továbbra is alacsony kamatláb mellett kölcsönözzön, de ellenállt azoknak a szakértőknek, akiknek komoly gondot okoz az árak emelkedése. Amerikában ugyanis a magasabb kamatlábat tartják az infláció leküzdésére alkalmas hagyományos ellenszernek. Az infláció az Egyesült Államokban már nagyobb méreteket öltött, mint Amerikában – írja a Financial Times.

Winson ellenzi a magasabb kamatláb bevezetését és ennek következtében a közelmultban máris csökkent az amerikai állampapírok piaci értéke.
Az amerikai kincstár legfontosabb és nemrég végrehajtott inflációelleni intézkedése abból állott, hogy több mint hatmilliárd dollár értékű állampapírt váltott vissza a bankoktól.

Az infláció kérdése természetszerűleg nemcsak Amerikát, hanem Angliát is foglalkoztatja.
Dalton brit pénzügyminiszter abban a nevezetes beszédében, amelyben bejelentette bizonyos angliai adók eltörlését, foglalkozott az inflációval. Egész Anglia rokonszenvét megnyerte azzal a híres mondásával, hogy amikor arról van szó, hogy az ondolálógépek adóját eltörlik, a spiker felé fordult és a maga sajátos, sztentori hangján a következőket mondotta:
– Ez a dolog sem Önt, sem engem nem érdekel túlzott mértékben.

Daltonnak és a spikernek ugyanis biliárdgolyószerűen kopasz feje van.
A harsány derű elcsendesedése után Dalton ehhez hasonlította az infláció kérdését is. Vannak akiket nagyon érdekel, de vannak kopaszok is. Hangoztatta: nagyon fontos, hogy a pénzügyeket szilárdan kézben tartsák. Az Angol Bank nacionalizálása nagyon jó üzletnek bizonyult, mert amit átvettek, az sokkal többet ér, mint amennyit fizettek érte.

Hangoztatta ezután, hogy sem inflációt, sem deflációt nem akarnak.
Az angol közgazdaság eljutott arra a pontra, amikor a belföldi piacra történő árutermelés gyorsan növekedőben van. Ezzel a belső termeléssel az inflációtól való félelem elmúlt.