A világ a dollár jelenlegi jegyzése tekintetében két táborra oszlik: egyesek véleménye szerint a dollár túlértékelt, mások szerint aláértékelt.
E bevezető mondat után a Reuter-iroda közgazdasági szerkesztője hangsúlyozza, hogy Nagybritanniában és általában a sterlingterület államaiban a dollárt igen értékes valutának tekintik, amellyel nagyon takarékosan kell gazdálkodni. Viszont más államok, a többi között a latinamerikai országok, Svájc és Svédország, nagyobb mennyiségű dollárral rendelkeznek, mint amennyire szükségük van, s ezért ezek az államok, főkép Svédország és Svájc, amelyek valutája szintén igen egészséges, azt az álláspontot képviselik, hogy a dollár túlértékelt. Még Angliában is vannak olyan jólértesült körök, amelyek szerint a dollár jövője nem biztosított.


Svájc és a többiek

Svájcban a dollárbankjegyért 3.6 svájci frankot adnak, az Egyesült Államokba történő, nem legális magánkompenzációs ügyleteknél pedig a dollárt már csak 3.3 svájci frankkal számítják, a 4.3-as hivatalos jegyzéssel szemben.
Az Egyesült Államok svájci tőzsdén jegyzett állampapírjainál a dollár átszámítási árfolyamául a 3.4-4-es szorzószámot használják. Ezzel ellentétben Párisban a dollárra szóló és más külföldi állampapírok tőzsdei jegyzésénél az átszámítás a hivatalos jegyzésnél is magasabban történik, valószínűleg abból a feltevésből kiindulva, hogy bármi is legyen a dollár hivatalos értéke, a francia frank jelenleg túlértékelt a dollárral szemben, legalább is addig, amíg Franciaországban az ellátási helyzet meg nem javul.


Anglia és Amerika

Jacobsson, ismert svéd közgazdász, akinek különösen a nemzetközi egyezmények bankjánál végzett szakértői tevékenysége óta van jól csengő neve, azt az álláspontot képviseli – folytatja a Reuter-jelentés – hogy a jövőben a sterling is ellenállóképesebbnek bizonyul majd a dollárnál. Jacobsson úgy érvel, hogy az Egyesült Államok olyan dollárárfolyamot akarnak tartani, amely a háború előtti időhöz viszonyítva 50 százalékos árfolyamemelkedést jelent. Nagybritannia ezzel szemben a háború kitörése óta a sterling több mint 14 százalékos értékcsökkentését volt kénytelen tudomásul venni, ami tulajdonképpen 17 százalékos csökkenésnek felel meg, a régi dollár paritáshoz viszonyítva. A svéd közgazdász véleménye szerint a háború előtti világpiaci árak tekintetében a sterlingjegyzések voltak irányadók.

Az Egyesült Államokban a bérek egyoldalú emelése folytán a termelési és eladási strukturában megszűnt az egyensúly, ami egyébként kellőkép indokolja az amerikai munkanélküliség elterjedését is.

Végeredményben – fejezi be cikkét a Reuter-iroda közgazdasági szerkesztője – nem az a fontos, amit az angolok, svédek vagy svájciak gondolnak, hanem az amerikaiak elhatározása. Az USA-ban a bankárok és a pénzügyi szakértők egyáltalában nincsenek meggyőződve a végtelenül ruganyos pénzügyi politika keynes-i eszméjének helyességéről, nem helyeslik azonban a dollár értékcsökkentését sem, amely véleményük szerint a helyzeten nem javítana. Abban az esetben azonban, ha a gazdasági depresszió mégis bekövetkezik és az Egyesült Államokban a közvélemény szerint az csak a dollár értékcsökkentésével szüntethető meg, vagy legalább is részben enyhíthető, akkor minden eddigi gazdasági prognózis ellenére is sor kerülhet a dollár értékének leszállítására.