Jellemrazzia három világhírű művésznél – Thomas Mann újságíró-fiának érdekes leleplezése Emil Janningsról, Lehár Ferencről és Richard Straussról

Klaus Mann, a német nép legnagyobb írójának, Thomas Mannnak a fia az amerikai hadsereg tagjaként végigjárta az elpusztult Németországot és cikkekben számolt be tapasztalatairól. Egyik legérdekesebb cikke nemrégiben jelent meg a „Store And Stripes”- ban és három élvonalbeli művész portréját rajzolja meg benne.

Jannings és az egérfogó

Az első látogatást Emil Janningsnál, a világhírű színművésznél tette Klaus Mann, aki a következőképpen írja meg a látogatás lefolyását:
- Jannings St.-Wolfgang-See melleti háza nem ismeretlen számomra. Hitler hatalomra jutása előtt jó néhányszor kirándultam hozzá. Kapcsolataink azonban 1933-ban megszűntek, s azóta most léptem át először háza küszöbét. Bár Hitler alatt jól ment neki, Jannings mindenképpen panaszra fordítja a szót és elmondja, hogy a nácik gyűlölték őt.
- Miért nem vándorolt ki Németországból? – kérdeztem tőle. – Hiszen régi barátai valamennyien inkább kivándoroltak, mint hogy a náci-diktatúrában éljenek!?
Janings széles gesztusokkal magyarázta: „Úgy voltam itt, mint egy egérfogóban. A nyílt ellenállás Németországban egyértelmű volt a koncentrációs táborral. Egyetlen propagandafilmben vettem részt, a legnagyobb nyomásra. Amikor Göbbels felajánlotta a szerepet, visszautasítottam. Erre egyszerűen rámparancsoltak. Meg kell értenie, hogy nem sok választási lehetőség volt!

Lehár: Csak semmi politika….

A másik művész, akit Thomas Mann fia felkeresett Lehár Ferenc, Ischlben él, már 43 esztendeje ott szokott nyaralni.
- Csak semmi politika – mondja a 75 éves operettkirály – nem szeretek kellemetlen dolgokról beszélni.
Lehár egy pillanatra sem tud szabadulni attól az elsüllyedt világtól, a Habsburg-monarchiától, amelyet zenéje annyi fénnyel és ragyogással feldíszített – állapítja meg Klaus Mann – becsvágya az Egyesült Államok felé vonja, szeretné a Broadwayn-n valamelyik operettjét dirigálni. „Végtére is Molnár Ferenc odaát van! Írhatna nekem igazán egy librettót, csak semmi politika ne legyen benne kérem, a politika nagyon kellemetlen dolog.”

A világhírű Garmisch-Partelkirchenben él Richard Strauss: őt látogatta meg harmadiknak Thomas Mann fia. Azt a nagynevű német muzsikust, aki több gyenge derekú, gerinctelen német művész és író társaságában nyilatkozatot írt alá – Thomas Mann ellen.
Az újságíró először jelenlegi munkássága, egészségi állapota felől érdeklődik. Richard Strauss 84. esztendejét tapossa, nem foglalkozik művészi tervekkel. „Tizenöt operát írtam, ne is beszéljünk a szimfóniáimról és rengeteg dalomról. Éppen elég egy életre.”

Richard Strauss „sérelmei”

A nácikormánnyal korrekt, majdnem baráti viszonyban volt, két sérelmet azonban fölemlít. Az egyik akkor érte, amikor letiltották egyik operájának drezdai előadását – mert a szövegíró Stephan Zweig volt. A másik zaklatás már a nagy bombázások idején történt, villáját egy kibombázott német családdal kellett megosztania. Elment tiltakozni Hitlerhez, de Hitler hajthatatlan maradt.
Richard Strauss „természetesen” semmit sem tud a nácik által elkövetett rémtettekről, zsidó kollégái érdekében soha nem emelte fel szavát. Amikor 1933-ban Bruno Waltert megfosztották a berlini filharmonikusok vezetésétől, Strauss beugrott. „Miért ne tettem volna?” – védekezik Strauss. „Ezzel már igazán nem segíthettem volna rajta. Úgy látszik megsértődött miatta, mert amikor nemrégiben Salzburgban találkoztunk, még csak nem is köszönt. Az én régi barátom.”
Baldur von Schirachról mint „bűbájos” emberről beszél, Hans Frank, az egykori lengyelországi kormányzó, aki az emberiség legvéresebb bűntetteiért felelős, „rendkívül kifinomult, művészi ízléssel bíró ember” – Richard Strauss szerint.

A német szellem mai nagy tájékozatlanságának beszédes tünetei ezek a megfigyelések, amelyeknek értékét és súlyát kétszeresen kiemeli, hogy éppen Thomas Mann-nak, a mai kor talán egyetlen nagy humanistájának fia gyűjtötte őket össze.