1. Őnagysága, aki dirigál,
2. A hölgy, aki vetkőzni akar,
3. A fiú, aki becsületes

A gazdasági rendészeti osztály, a magyar államrendőrség legfiatalabb „fegyverneme” egy évvel ezelőtt alakult és máris, az egyik legfontosabb ügyosztályává nőtte ki magát. A gazdasági detektív, a magyar zugkereskedelem „G-man”-je egyik napról a másikra ismert ellenfele lett a főváros fezőrjeinek. Újságunk munkatársa ellátogatott a gazdasági rendőrség Wurm-utcai központjába és beszélt a gazdasági rendőrség három legügyesebb detektívjével és megkérte őket; mondják el pályafutásuk alatt melyik volt a legérdekesebb élményük.

Az első detektív az 1. főcsoport egyik legügyesebb embere. Szőke haja, leányos arca van, nagy világoskék szemei, inkább valamelyik kollégium szorgalmasan tanuló diákjához, mint detektívhez hasonlít. Mikor a legérdekesebb élménye után érdeklődtünk, először elgondolkodik, majd szerény mosollyal elkezdi mesélni:

Őnagyságánál „bomba robban…”

- Nemrégiben csoportunk azt a feladatot kapta, hogy nyomozzuk ki az azóta már felgöngyölített penicillin-front titkos raktárát. Hosszas nyomozás után a szálak egy meglehetősen nagy társadalmi szerepet játszó úriasszonyhoz vezettek. Két társammal vevőként jelentkeztünk és csakhamar megalkudtunk dr. Z.-nével, hogy nagymennyiségű gyógyszert és penicillint veszünk át effektív dollárért. Az általunk „megvásárolt” gyógyszer nem állt azonban őnagysága rendelkezésére, ezért várni kellett, amíg emberei azt egy másik lakásból átszállították. Mintegy négy órát vártunk az árura s ezalatt a legkülönbözőbb dolgokról beszélgettünk. Őnagysága folyton azután érdeklődött, hogy hogyan tudunk ilyen nagymennyiségű gyógyszert külföldre kicsempészni. Természetesen mi megnyugtattuk őt: nagyon könnyen, hiszen a rizikó olyan kevés és nem kerül nagy fáradtságba. Őnagysága azután kezdett érdeklődni ezután, hogy vajon mikor feljöttünk a lakásába, nem figyelt-e minket a rendőrség?
- Az meglehet – feleltük - , de mi nem félünk a hekusoktól. A hölgy azonban izgatott lett és nagyon kérte, hogy tiltott árut, valamint valutát segítsük neki eldugni. Fél órán át keresztülmászkáltunk térdencsúszva ágyak alatt, székekre állva a szekrény tetejére dugtuk el a zugárukat. Őnagysága egész idő alatt a fotőjben ült és onnan vezényelte, hogy mit hova dugjunk. Egész idő alatt alig tudtuk visszatartani nevetésünket. Mikor már mindent eldugtunk, őnagysága arra kért minket, hogy becsületszavunkra mondjuk meg, hogy észrevennék-e a detektívek, az eldugott árut, ha meglepnék a lakást. Megnyugtattuk, hogy szó sem lehet ilyesmiről.
Pár perc múlva, mikor a „dugdosás”-t már befejeztük, megérkeztek a társak a megvásárolt áruval. Mikor már a lefizetett dollár is a hölgy kezében volt, igazoltuk magunkat és felszólítottuk a feketézőket, hogy kövessenek bennünket a rendőrségre. A hatás leírhatatlan volt, ha száz kilós bomba robbant volna a szobában nem lett volna nagyobb némaság. Jó öt percig tartott, míg magukhoz tértek a feketézők.
Azt hiszem – fejezem be a detektív – ez volt életem, egyik leghumorosabb és legkedvesebb emléke.

Aki vetkőzni akart….

A másik detektívnél éppen munka közben találkoztunk, jelentését írta a legutolsó nyomozásáról.
- Legkedvesebb emlékem – válaszolt kérdésemre – a legelső kávéházrazzia volt. Soha életemben ilyen sok ijedt arcot és kétségbeesett kapkodást nem láttam, mint akkor. Igen nagy mennyiségű valutát foglaltunk le, de igen sokat találtunk fotőjök mögé eldugva, de sőt az egyik espressóban még a blokkoló gép alatt is Napoleont és dollárt találtunk. Ezen a razzián egy érdekes „hölgypartnerünk” volt. Az egyik espressóban már tartott a razzia, egy nagyon elegánsan öltözött hölgy mindenáron be akart jönni az espressóba és mikor a rendőr közölte, hogy razzia van és nem lehet bejönni, sírva kérte a rendőrt, hogy engedje be, mert őt nem érdekli a razzia, neki randevúja van itt és fél, hogy azt hiszik majd, hogy nem jött el. Természetesen erre beengedték, de a hölgy, alig hogy szétnézett a teremben, úgylátszik nem volt ott az, akit várt, rögtön ki akart menni. Persze ezt nem engedtem meg. Félreállítottuk az egyik ajtóba. A hölgy egy darabig várt engedelmesen, majd újra sírni kezdett, hogy ő nem bánja, akár mi lesz vele, ő haza akar menni, akár vetkőztessék le és úgy vizsgálják át a ruháit, nincs benne valuta. Ez a kijelentése a helyiség férfivendégei között hatalmas derültséget keltett….
Egészen biztosra vesszük, hogy nem a randevú miatt jött be a helyiségbe…. – fejezte be szavait a detektív, aki éppen ellenkezője volt az előbbi társának, mert széles vállaival, nemcsak kétméteres termetével „a nem szeretnék a kezébe kerülni” detektív típus.

A becsületes megtaláló

A harmadik detektív éppen a rendőrség menzájáról tér vissza, mikor megkérdezem, mesélje el a legérdekesebb élményeit.
- A legérdekesebb élményem az volt, amiről nemrégen a lapok is beszámoltak, hogy az egyik kávéházi razziám után a szemetes a szemét közé dobott 50 dollárt minden további nélkül beszolgáltatta a rendőrségre. Ennél érdekesebb és egyben megkapóbb élményem nem igen lesz a rendőri pályafutásomon.

Ifj. Lázár Miklós