Az ügyész halált kér a fejére

A Kis Ujság beszámolt arról, hogy a Népbíróság Gálfalvy-tanácsa augusztus 2-án tárgyalja dr. Berend Béla szigetvári főrabbi háborús és népellenes bűnügyét. Az idézetekkel együtt a Népbíróság már kikézbesítette a vádiratot is, amely megdöbbentő portrét rajzol erről az elvetemült emberről.

A vádirat felöleli dr. Berend Béla működését 1944 áprilisától kezdve, amikor Szigetváron megjelentek a csendőrök, hogy gettózzák a zsidókat és ezzel előkészítsék a németországi deportálást. A főrabbi minden eszközt igénybevett, hogy megkörnyékezze a csendőröket. Késznek nyilatkozott társai elárulására. Működését azzal kezdte, hogy felfedte a csendőrök előtt azokat, akik értékeiket elrejtették.

Berend ezen az úton sem állott meg. Mindenáron érdemeket akart szerezni. Az internálótáborokból kiszabadult félkeresztényeket árulta be ezután a csendőröknek. A szerencsétlenek visszakerültek az internálótáborokba, majd a németországi halállágerekbe.
A nyilasokon is túltett Berend Béla dr. 1945 január első napjaiban. Sikerült behízelegte magát a gyilkosok táborába is. Pár óra múlva már ott állott a pártszolgálatosoknak élén és uszítja a társaságot a zsidóüldözésekre, a Pozsonyi út 49. és 51. számú házak lakói keservesen lakoltak ezért, mert akadt egy Berend Béla dr., aki Júdás-pénzért és a saját jólétének biztosításáért az emberek százait szolgáltatta ki a nyilas fenevadaknak.

Az ő útmutatásai szerint raboltak, loptak a nyilas pártszolgálatosok, Berend Béla dr. mindezek fejében Gestapo-igazolványt kapott, szabadon mozoghatott, főúri életet élhetett, ugyanakkor, amikor hitsorsosai ezerszámra pusztultak el.

A fékezhetetlen becsvágy és a szereplési viszketegség nem ismert határt Berend Bélában. Amikor az országban sokszázezren félve bújtak meg otthonaikban és riadtan várták a végzetet, Berend Béla Bosnyák Zoltán és mások társaságában uraskodott. Valóságos szenvedéllyel vetette magát az üldözöttekre és kopó módjára hajszolta a rendszer elől bujkáló szerencsétleneket. Sokan kerültek a nyilasok kezébe olyanok, akiket Berend adott a nyilasok kezébe. Vakmerősége határtalan volt, a „Harc”-ban éleshangú cikkben támadta meg a zsidóságot és 1944. decemberében betetőzte bűncselekményei sorozatát azzal, hogy a hullarablástól sem riadt vissza. A nyomozás megállapítása szerint mint gettólelkész az agnoszkálásra kerülő holttestekről leszedte az ékszereket.

A vádirat végül megállapítja, hogy már 1937-ben felajánlkozott gróf Festetich Domonkosnak, Bosnyák Zoltánnak és Endre Lászlónak, hogy az üldözöttek üldözője kíván lenni. A „Zsidótlanítás” s a megkülönböztető jel viselése már évekkel a nyilas uralom előtt Berend agyában született meg. Súlyos bűnéül rója fel a népügyészség azt is, hogy a Zsidótanácsban szorgalmazza a nyilas igények kielégülését.

A zsidóság elsőszámú közellensége néhány nap múlva felel a nép bírái előtt. A népügyészség a legsúlyosabb büntetés kiszabását kéri a fejére.