A népbíróság most kezdte meg Lovik Károly, az Est-lapok egykori szerkesztője ügyének tárgyalását, aki a bécsi magyarnyelvű rádió szolgálatába szegődött Fedák Sárival és sok-sok mással együtt.
„Zsazsa” tanúként szerepelt az ügyben. Fegyőrök kíséretében ott várakozott a többi tanú között az előszobában.
- Hogy érzi magát? – szólítottuk meg a fegyőr mellett Fedák Sárit.
- Köszönöm, jól vagyok, nincs semmi bajom – mondja minden megrezdülés nélkül. – Van egy új nótám – folytatja – ha akarja, el is éneklem…

Még csodálkozni sincs időm, már halljuk Fedák Sári hangját, amely most sem lett szebb, mint egyszer a színpadon volt.

„Felhajtom a szoknyám szélit
Oszt úgy megyek a Gyűjtőn végig” –

Közben valami meleg holmit köt, egy pillanatra sem áll meg a keze. Az altiszt hangja vágja el az „interjút”:
- Fedák Sári álljon elő!
Fedák, aki eddig a lócán ült, felugrik, megigazítja sok kis masniját hajában és beperdül a terembe.
- Neve? – kérdezi az elnök.
- Fedák Sári.
- Foglalkozása?
- Színésznő.
- Hány éves?
- Hatvanhét….

Általános meglepődés a bíróság, a hallgatóság, a vádlott egyaránt csodálkozik.
- Szép kor! – szólal meg mellettünk az egyik öreg törvényszéki kibic.
A többi nem érdekes.