Budapest, január 8.
A budapesti Kálvin-téri református egyházközség főgondnokává választotta Nagy Ferencet, a nemzetgyűlés elnökét. Az új főgondnokot istentisztelet keretében iktatták be méltóságába. Nagy Ferencet új tisztségében Ravasz László püspök és Szabó Imre esperes üdvözölte. Az üdvözlésekre Nagy Ferenc válaszolt és válaszában a közéleti ember feladataival foglalkozott.

- Amidő az egyház közéleti embereket von be munkájának végzésébe – mondotta –, ezt talán azért is teszi, hogy az egyházi munka tisztaságának vizében megfürössze a közéleti embert, akit napi feladatának elvégzése elég gyakran lelkileg is eltávolodik az eszményi tisztaságtól.

- Erre elsősorban azért van szükség, hogy a nemzet életében való munkálkodásában ne ragadják el a napi változások, hanem az állandóság, örökkévalóság gondolata vezesse. A nemzetek életében ma talán csak az alapvető tulajdonságokban látunk változatlanságot. Ezért vigyázni kell a bevált és megtartó sajátosságokra, népi, történeti és vallási hagyományokra, ezért jó a közéleti embernek az egyház munkájában is bekapcsolódnia.

- A mai közéleti ember talán sokkal több kísértésnek van kitéve, mint más korszakokban. Az átalakulás módot látszik nyújtani nem egészen tiszta törekvések kielégítésére. Hány embert hajt kísértésbe a meggazdagodás, a dicsvágy, mind magasabb és magasabb tisztségek és nagyobb hatalom felé, hány ember igyekszik az útjában állókat tisztességüktől és emberi jóhírüktől is megrabolni sokszor a sajtá érvényesülése érdekében, hány embert hajt a bosszúérzet, hogy elégtételt vegyen magának jogos vagy vélt sérelméért, hány ember hajtaná a gép sebességével a változást, hogy legradikálisabb elképzeléseit mielőbb valóra váltsa. Mások viszont mindent szeretnének odaállítani a fejlődés útjába, hogy megkövesítsék az utat és megállítsák a haladást. Folyik a küzdelem, dolgoznak az emberi indulatok. Milyen jó lenne mindnyájunknak, akik az indulatoknak ebben a forgatagában vagyunk, ha az egyház örökkévalóságába fogózhatnánk és megállnánk néha egy-egy pillanatra a nagy rohanásban imádkozni és gondolkozni.

- Az egyháznak és a politikának egyaránt szüksége van közéleti emberekre. Az egyháznak azért, hogy ne maradjon el a korszerű történeti fejlődéstől. Az egyháznak kísérnie kell az embert és ott kell mellette állnia a demokrácia friss mozgásában is. Az egyház önmagának ártana és feladatát sem tudná ellátni, ha nem venné tudomásul a nemzeti politika nagy változásait. A politikai élet viszont, ha ott látja maga mellett a friss, fejlődő egyházat, érzi, hogy kíséri a történelem, vele van a magyar nép lelki vára, ösztönösen is igyekszik összeegyeztetni a radikális haladást és a legmélyebb hagyományokat. A politikai élet az egyházban ne lásson féket, akadályt, hanem a fejlődés és haladás korszerű intézményét.