Vasárnap délelőtt száz és száz fiatalember és fiatal lány sietett, arcán lázrózsákkal, szemében nyugtalan villódzással, kezében görcsösen szorongatva a vulkán-fiber bőröndöt – a Fórum filmszínház öltözőhelyiségei felé. Vad ostromra indultak ezek az önmagukat tehetségesnek, mégpedig óriási tehetségnek álmodó ifjak és vérmes reménységektől szédült mamák, nem a Fórum színpada, hanem – a hollywoodi filmparadicsom ellen!

Tehetségkutatóversenyt rendezett vasárnap a Metro-Goldwyn budapesti képviselete: azt ígérték, hogy a három első győztes 1000, 500, illetve 300 forintot kap, de a versenyzőket nem érdekelték ezek az összegek, hanem inkább az a remény, amit szintén megcsillantott a Metro-Goldwyn, hogy a próbafelvételt elküldik – Hollywoodba!.... Ezek az álcsillogástól káprázó szemű és szédült fejű fiatalok és az elvakult mamák-papák a ponyvaregényektől és ponyvafilmektől ittas képzelettel szoronganak az öltözőkben: az ő létszámuk nagyobb mint a nézőké.

Négyszázan jelentkeztek a tehetségvizsgára. A zsűri Jemnitz Sándor elnökletével Gobbi Hildából, Fényes Szabolcsból, Tatár Györgyből, Patócs Katóból, Kristóf Károlyból, Keleti Mártonból és Chappyból áll. Chaplin-utánzók, fiók-Mickey Rooneyk, Judy Garland-süvöltvények, vonító tenoristák, féllábon szteppelő „csodatáncosok”, jazz-bohócok szerepelnek, pokolian rossz hangszerekkel, ám dühödt lelkesedéssel. Hollywoodba akarnak menni! Hollywoodba! Mind, mind Hollywoodba!.... Elképesztő öltözékben és – vetkőzésben táncolnak, fiúk – és lányok, az öltözőkben több festék, s púder fogy el, mint az Operaházban egy esztendő alatt. A csodagyerekek, a táncfenomének, a zenei zseni, aztán – hervadtan, sértődötten és mint meg nem értett lángészhez illik, kesernyés mosollyal hagyják el az épületet…