Hol van a zsidóktól elrabolt százhat láda briliáns, igazgyöngy, arany és keleti szőnyeg?
Amikor Kemény, Hellebronth, Vajta el akarta lopni az egész vonatot

Józanul gondolkodó ember a legendák világába utalja mindig azokat a kalandos leírásokat, amelyik titokzatos aranyvonatokról, aranyhajókról szólnak. Amiről most írunk, - hiteles okmányok alapján elsőnek a magyar sajtóban – az nem legenda, hanem nagyon is valóság: a magyar aranyvonat, vagy ha jobban tetszik a zsidó aranyvonat fantasztikus útja és sorsa. Közvetett hírforrásból egyszer már esett szó erről az aranyvonatról, hiteles történetét azonban elsőnek a mi újságunk közli.

Toldi csendőrezredes parancsa

1944. október 15-én Toldi Árpád csendőrezredes, még a nyilas tolvajok között is a legnagyobb tolvaj, a zsidók vagyonjogi ügyeinek kormánybiztosa, Óbányára, Zirc mellé, majd Brennberg-bányára rendelte a zsidóktól összegyűjtött aranyakat, szőnyegeket, valutákat. Brennberg-bányán elképesztő érték gyűlt össze, 8 láda briliáns, drágakő és igazgyöngy, két vaskazetta válogatott briliáns és igazgyöngy, három láda aranypénz és aranyrúd, 18 láda féldrágakővel díszített aranyékszer. 35 láda férfi és női aranyóra. Ezenkívül még külön 40 arannyal és keleti szőnyeggel telt láda. Ezeket az elképesztő értékeket minden válogatás és minden leltár nélkül hányták bele a ládákba. A pontos leltárról senkinek sem volt fogalma, de Zajátcz János városi tűzoltó, aki Toldi mellett Brennbergbányán altiszti szolgálatot teljesített, naponta kétszer-háromszor vitt át ezekből az értékekből, az értékek őrzőjétől, dr. Z. Kiss Ernő pénzügyigazgatótól és helyettesétől, Erese Sándor biztostól egy-két bőröndöt.

Toldinak és Zajátcz maga is jónéhányszor tanúja volt annak, hogy a vagonokból aranyékszerek, briliánsok kerültek kiosztásra Toldi családtagjai között. Összegyűlt még Brennbergbányán közel 100.000 dollár, ugyanannyi svájci frank és komolytételű angol font, kanadai dollár, svéd korona is.

1945. március 26- án Toldi Brennbergbányán a raktárakat egy indulásra készenálló vonatba rakatta. A vonat élelmet is vitt magával és pl., hogy a széna meg ne rohadjon, a csendőrezredes keleti szőnyeggel takarta le. Az eredeti keleti szőnyeg megrohadt az úton, a széna megmaradt. Toldi családjával együtt a vonaton akart menekülni, azonban az oroszok már túlközel voltak és ekkor átrakatta az aranyat, briliánst, aranypénzt és válogatott briliánst, összesen 53 ládát és kazettát autókra és ezekkel elindult Ausztria felé, kiadva az utasítást a vasuti szerelvénynek, hogy 53 láda aranyórával és drágaköves aranyékszerrel főbelövetés terhe mellett induljon Németország felé.

Kezdődnek a rablótámadások

Az aranyvonat elindult útjára, de már az állomásról csak úgy tudott kifutni, hogy Toldi két aranyórával megvesztegette Kleczkner századost, a Háborús Termelésügyi Minisztérium egyik vezetőjét, aki csak ezen az áron szerzett mozdonyt. Közben a részeg nyilasok is megtámadták a vonatot és ekkor a közben beérkezett Hellebronth nyilas miniszter, gróf Markovics vezérkari alezredes és Csillaghy főhadnagy a vonatra felrakott összes külföldi, nagyértékű porcellánok ellenében megalkudott a nyilasokkal és az SS-katonákkal. A nyilasok parancsnoka magának külön 20 órát követelt.
Ezen az áron sikerült elindulni az aranyvonatnak, azonban Brennbergbánya után két kilométerrel kiderült, hogy a nyilasok, akik kísérőnek voltak beosztva, a vonat hátsórészét lekapcsolták, az értékek felével együtt. Az aranyvonat vezetője, dr. Avar László észrevette ezt, a vonatot leállítatta és a nyilasokat borral és órákkal leszerelte.
A vonat így jutott el St. Pöltenig. Itt az osztrák vasutasok támadták meg az aranyvonatot, azonban megfelelő óra és rum ellenében a vonat őrzőjének sikerült megértetni velük, hogy nem szabad engedni a vonatot kirabolni, mert ez a lépés az egyesült nemzetek részéről is megtorlást válthatna ki. Ettől kezdve az osztrák vasutasok segítették a vonatot, sőt Wiesenbachban az osztrák vasutasok, magyar őrszemélyzet és az osztrák csendőrség közösen verték vissza a német SS-katonák egy támadását. Április 7-én azonban Amstettenben kézigránátos SS-osztag támadt a vonatra és egy szőnyeggel telt kocsit kifosztott.

Toldi árulja a vonatot

Az aranyvonat ezen az áron továbbjutott. Április 13-án volt Halleinben, ahol megjelent Toldi is és hat láda aranyat eladott egy Müller-nevezetű téglagyárosnak, valamint a vonathoz csatoltatott 3 vagón szőrmebundát. Egy bundát szintén Müllernek adott el, 3 perzsabundát pedig a családjának vett le, majd eltávozott, gróf Markovicsot és Csillaghyt hagyva a vonat parancsnokával. Avar dr., a vonat őrizője ekkor Müllernek, a gyárosnak, megtagadta az aranyládák kiadását. Erre Markovics és Csillaghy fegyveres erővel akartak fellépni ellene, azonban az osztrák vasutasok újra segítettek és végül Markovicsékkal 3 teljes vagón ellenében megegyezést kötöttek, hogy Markovicsék elvihetnek három vagón bundát, szőnyeget, a többi vagón a magyar és osztrák vasutasok őrizete alatt marad és nem követi őket.
Azonban a mélytámadások miatt a vonatnak mégis tovább kellett mennie. Honfgartenben utolérte őket az egyik Toldi-féle teherautó, amelynek vezetője, Galambos Gyula zászlós 13 aranyládát és 4 briliánsládát átadott Avarnak. Ekkor érkezett meg Toldi megbízásából a vonathoz Balogh János csendőrszázados, aki Ercse Sándor pénzügyőri biztossal együtt egy briliánsládát, 3 aranyládát el akart vinni a vonatról, azonban a vonat vezetői nem engedték és a német katonaság fenyegetésére végül Balogh századosnak csak 50 liter pálinkát és 3 láda aranyórát adtak át, amivel az el is tűnt. De április 27-én már újra a vonatnál volt a százados Toldi megbízásából és két drágaköves kazettát kért, valamint egy 100 kg körüli aranyládát. A vonat őrzői azonban kijátszották a századost és csak iratkazettákat adtak át neki.

Imrédy, Kemény, Vajta, Vajna

Igy állt az aranyvonat ezer veszélyben, amikor április 30-án feltűnt Imrédy Béla, Imrédy nem akart lopni, de május 1-én megjelent a vonatnál bizalmi embere, Vajta Ferenc, Milotay barátja és báró Kemény nyilasminiszter felhatalmazását mutatta, miszerint ő jogosult átvenni a vonat összes értékét. A vonat őrzői megtagadták ezt, mire Vajta megkísérelte Avar doktort eltenni láb alól, ami azonban nem sikerült. Egy nappal később a belügyminiszter akarta ellopni a vonatot Csomay István főispánnal, a vonat vezetői ezt is megtagadták.

A fejetlenség már teljes volt, a vonatot úgy akarta az őrség megmenteni, hogy valamelyik alagútba tolja be. El akartak indulni, azonban az indulás előtt 500 német SS megtámadta a vonatot, azzal, hogy ők már tudják, elvesztették a háborút és nekik már minden mindegy. Avar dr.-nak sikerült kialkudnia velük 500 óra váltságdíjat. Ennek ellenében Böcksteinban a vonatot sikerült betolni egy alagútba. Itt került – még mindig hallatlan értékekkel – az amerikaiak kezébe. Az amerikaiak szabályszerű leltárral vették át a vonatot dr. Avartól, dr. Zolnay pénzügyi titkártól és dr. Tolnay számvevőségi főnöktől.
A vonat további sorsáról még nem tudunk, azonban az aranyvonatról a newyorki rádió is megemlékezett. Értesülésünk szerint a többi idegenbe hurcolt magyar javak kérdésével együtt rendeződik az aranyvonat kérdése is. A nyilas vezetők ügyének tárgyalásához pedig érdekes adalék az aranyvonat sorsa is.