Brüsszel, augusztus 19.

Mialatt a párisi Luxembourg-palotában a magyar politikai fejlődés kereteit határolják meg, azalatt más európai fővárosokban a magyar gazdasági élet nemzetközi megsegítése ügyében folynak rendkívül jelentős eredményeket felmutató tárgyalások. E pillanatban Belgium került az előtérbe, ahol Zsebők Zoltán államtitkár a magyar kormány megbízottja és Vizy Tibor volt konzulátusi tisztviselő tanácskozásainak eredményeképpen egy igen fontos ügyben, a magyar rádium ügyében jött létre megegyezés. Az Union Maniere de Haut Katange, Európa legnagyobb rádiumszállító vállalata, amely a magyar rádiumot őrzi, elhatározta, hogy elismeri Budapest tulajdonjogát és addig, míg a szóbanforgó rádiummennyiség Magyarországra való szállítása meg nem történik, bizonyos mennyiségű rádiumot kölcsön formájában Budapest rendelkezésére bocsát.

Közismert, hogy Budapest tulajdonát képező rádiumot Dorogi Farkas Ákos, Budapest volt nyilas polgármestere, ólomtéglák közé ékelve német területre szállította.
Menekülés közben a rádiumot szállító teherautó légitámadást kapott, foszforgolyók érték, aminek következtében a gép kigyulladt és a platinalemezek, valamint az aranyrudak az irtózatos hőségben egyetlen masszává olvadtak össze a rádiumot tartalmazó ólomtéglákkal és az autó vasanyagával. Amikor később az amerikaiak a roncs körül radioaktív jelenséget észleltek, az egész összeolvadt roncsot a környező földtömeggel együtt három teherautóba rakták és Belgiumba szállították. A belga államnak adták ajándékul, amely az Union Maniere de Haut Katange őrizésére bízta a hatalmas rakományt. Kővágó József polgármester tanácskozást folytatott a rádium visszaadása ügyében a belga kormánytényezőkkel és abban állapodott meg, hogy a tulajdonjog igazolása után, szó lehet annak elismeréséről.

Ez az elismerés most Zsebők Zoltán államtitkár tanácskozásai során megtörtént, mivel azonban a közel 10 tonnányi masszából hosszadalmas eljárással lehet elválasztani a rádiumot, és miután a vállalat túlterhelése miatt a munkára csak egy-két év mulva kerülhet sor, ezért a belga vállalat kölcsön ad Budapestnek annyi rádiumot, amennyire a gyógyászatban pillanatnyilag szükség van. A munkálatok elvégzésére egyébként 25.000 dollár munkadíjat kér a belga vállalat.

A rádiummegegyezés mellett a felemelt amerikai vásárlási kölcsön keretén belül is sikerült újabb anyagokat beszerezni a belgiumi amerikai raktárakból.
Amikor ezek a sorok Budapesten napvilágot látnak, már útnak is indul Magyarország felé 50 tonna gyógyszer és kötszer és 50 tonna csokoládé. A jövő hét elején pedig útnak indítanak többszáz tonna mennyiségben képeket, műhelyberendezéseket, fémeket, forrasztó és heggesztő berendezéseket és egyéb ipari anyagokat.


A belgiumi magyar hadifoglyok sorsa

A gazdasági vonatkozású tárgyalásokon kívül Zsebők Zoltán államtitkár érdeklődött a még Belgiumban lévő magyar hadifoglyok sorsa felől is.
Mintegy 30.000-re tehető azoknak a magyaroknak a száma, akik angolszász hadifogolyként Belgiumba kerültek. Ezeknek legnagyobb része már elhagyta Belgiumot és hazatért. Mintegy ezren maradtak még Belgiumban. Mivel szellemi munkásokra itt nincs szükség, ezért még a szellemi foglalkozásúak is a belga bányákban helyezkedtek el akként, hogy hadifogásuk ideje alatt kétéves szerződést kötöttek a bányavállalatokkal. Amikor az angolszászok a foglyokat hazaengedték, a leszerződött munkások elhagyták munkahelyüket, mire az angolok szökevénynek minősítették és ismét fogságba vetették, majd munkahelyükre szállították őket. Ezek a bányamunkások csak akkor kerülhetnek haza, ha szerződésük lejár.

A szellemi foglalkozásúak közül a magyar orvosokat vette igénybe jelentkezés esetén a belga állam.
Beosztotta őket a belga gyarmatokon szolgálattételre. Itt azonban a kongói őserdők mélyén többhetes víziúttal elzárva a világtól, csakhamar visszahelyezésüket kérték és a trópusi betegségek ezernyi vállfajával megküzdve, legyengülve érkeztek vissza Európába.

A magyarság problémái és általában a keleti problémák iránt erős érdeklődés nyilvánul meg Belgiumban, ez azonban főként szellemi térre korlátozódik. Anyagi vonatkozásban csak akkor vehető észre, ha olyan kérdésekről van szó, amely nem marad meg egy ország, vagy egy elhatárolt földrész keretein belül, hanem általános európai, vagy világviszonylatban megmutatkozó politikai és gazdasági problémába illeszkedik.