Az Egyesült Államok kormánya a szovjet-kormánynak a magyar gazdasági helyzettel kapcsolatban jegyzéket nyújtott át.
Az amerikai kormány bevezetőjében kifejti, hogy 1945 decembere óta ismételten kezdeményező lépéseket tett arra, hogy a szövetségesek vegyék fontolóra azokat a módozatokat, amelyek révén a három nagyhatalom a krími határozat értelmében megsegítheti Magyarországot elpusztult közgazdasági újjáépítésében. 1946 március 2-ikán az Egyesült Államok kormánya felhívta a figyelmet Magyarország súlyos gazdasági bajaira és figyelmeztette arra, hogy az ország túl van terhelve jóvátétellelés egy nagyszámú megszálló hadsereg ellátásának költségével, kérte a szovjet-kormányt, hogy az Egyesült Államok és Nagybritannia képviselőivel összhangban készítsenek olyan tervet, amely végetvethet a magyarországi gazdasági felbomlás folyamatának és egyúttal keretet biztosít ahhoz, hogy az ország újjáépítése és az általános európai gazdasági rendbe való újbóli beilleszkedése megvalósítható legyen.

Április 21-iki válaszában Visinszki szovjet helyettes külügyminiszter megállapította, hogy Magyarország gazdasági újjáépítésére vonatkozó terv kidolgozása a magyar kormány hatáskörébe tartozik. A szovjet válasz megállapította, hogy a szovjet jóvátétel és a megszállás Magyarországra nehezedő terhei semmiféle mértékben nem felelősek a magyarországi gazdasági helyzet rosszabbodásáért és Magyarország jelen gazdasági nehézségeinek főoka az, hogy az Egyesült Államok nem szolgáltatta vissza Magyarországnak Németország és Ausztria amerikai megszállási övezeteiben lévő elhurcolt javakat, amelyeknek összértéke a becslések szerint 3600 millió dollár.

A magyarországi gazdasági helyzettel kapcsolatos jegyzék, amelyet az amerikai nagykövet 1946 július 23-ikán nyujtott át a szovjet kormánynak, felhívta a szovjet kormány figyelmét arra a körülményre, hogy a jelenlegi magyar ipari termelésnek – mely a háború előtti színvonalnak csupán egyharmadát éri el – felét a jóvátétel és a megszálló hatalom egyéb szükségletei veszik igénybe. Az amerikai kormány tudomásul vette a szovjet kormánynak azt a felfogását, hogy a magyarországi nehéz gazdasági helyzet egyik főoka a németországi és ausztriai amerikai megszállási övezetben lévő elhurcolt magyar értékek hiánya és ezért az Egyesült Államok kormánya értesítette a magyar kormányt, hogy az őrizetében lévő elrablott aranyat visszajuttatják Magyarországnak.

A dunai belvízi hajózást szolgáló vízijárművek visszaszolgáltatását elhalasztják – az amerikai katonai hatóságok között Bécsben folyó megbeszélések kimenetelétől függően – mindaddig, amíg a járműveknek a Dunán mai színeik alatt szabad mozgásuk tekintetében megállapodás jön létre.

A jegyzék hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya a magyar fegyverszüneti egyezmény aláírásakor fenntartotta magának a jogot a magyar jóvátétel kérdés újrafelvételére.
Az amerikai kormány azt hitte, hogy óvatos gazdálkodással Magyarország megfizetheti a 300 millió dolláros jóvátételt és nem látta előre, hogy Magyarország termelési kapacitása és nemzeti jövedelme néhány hónap alatt a felére, vagy még ennél is kevesebbre csökkent és hogy a Magyarország által 1945-ben fizetendő jóvátétel például a nemzeti jövedelem 24 százalékát teszi ki. Hasonlóképpen nem látta előre, hogy Magyarországot kötelezik arra, hogy jóvátételi kötelezettségein felül nagymennyiségben adjon árut és szolgáltatásokat.

Az Egyesült Államok kormánya tudomásul vette a szovjet kormánynak azt az álláspontját, amely szerint a Szovjetúnió, Nagybritannia és az Egyesült Államok tervet dolgoznak ki, amely Magyarország újjáépítését és az országnak az általános európai közgazdaságba való beilleszkedését segíti elő. A szovjet kormány meg lehet győződve arról, hogy az Egyesült Államok kormányának nem áll szándékában, hogy Magyarországot kényszerítse bármilyen gazdasági terv elfogadására.

Amikor az Egyesült Államok egy magyar gazdasági tervnek háromhatalmi megbeszélését javasolta, olyan segítségre és támogatásra gondolt, amelyet a három nagyhatalom Magyarországnak nyujthat, miután az ország gazdasági kötelezettségeit gondosan meghatározták és beosztották, oly módon, hogy azoknak teljesítése nem fosztja meg Magyarország lakosságát a megélhetés lehetőségétől. Magyar részről valóban kértek is ilyen értelmű segítséget a három nagyhatalomtól, a magyar pénzügyminiszter már 1945 december 3-i keltezéssel adott a magyar gazdasági és pénzügyi helyzetről a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak beszámolót.

Az Egyesült Államok kormánya ezután megállapítja, hogy a yaltai értekezleten három kormányfő megegyezett abban, hogy „a felszabadított Európában uralkodó ideiglenes bizonytalanság időszakában egyesítik kormányaiknak politikáját a náci Németország uralma alól felszabadított népek, valamint a volt európai csatlósállamok népeinek megsegítésével, hogy azok súlyos politikai és gazdasági kérdéseiket demokratikus eszközökkel oldhassák meg”. Ennek az egyezménynek az értelmében az Egyesült Államok kormánya újból kéri, hogy a Szovjetúnió magyarországi képviselője lépjen érintkezésbe a magyarországi amerikai és brit képviselőkkel a jelenlegi gazdasági bomlás megállítása céljából és egy olyan keret létesítésére, amelyen belül az ország újjáépítése és az általános európai közgazdaságba való beilleszkedése lehetővé válik.

Szerepet játszik az a közvetlen szempont is, hogy egy ilyen lépés jótékony hatást gyakorolna arra a pénzügyi stabilizációs programra, amelyet a magyar kormány augusztus elsején bevezet és amelynek érdekében Magyarország körülbelül 32 millió dollárra becsült aranyfedezetét az Egyesült Államok kormánya visszajuttatja.

*

Magyar szempontból jóleső érzéssel állapítható meg, hogy Magyarország gazdasági megsegítése érdekében és a stabilizáció sikere érdekében a Szovjetúnió épp a legutóbbi napokban már hathatósan enyhítette Magyarország jóvátételi kötelezettségeinek teljesítését, az Egyesült Államok pedig visszaadta a nyugatra hurcolt és az amerikai megszállási övezetben eddig őrzött aranyat és egyéb magyar tulajdonokat. Ezzel Magyarország gazdasági talpraállításának érdekében a szövetségesek részéről megtörténtek az első fontos lépések.