Dtum
Login with Facebookk
1946 | Április

Vágyak a szilfák alatt

Különös művet mutatott be a Nemzeti Színház: színdarabot, amelynek főszereplője az első függönylebegtetéstől a végső függönyhullásig,, tizenkét képen át szakadatlanul a színpadon tartózkodik és nem mozdul onnan egy tapodtat sem. A főszereplő ugyanis – egy ház! Sötét terméskövekből mogorva sziklatömbökből összeépített farmerház, az öreg Caboot furcsa otthona, amelyre ráborúl egy vén szilfa árnyéka.

A házat és a hozzátartozó földet ezt a mostoha, nehezen termő, vért, velőt, verejtéket szomjazó uzsorás földet szeretik, ezért folyik a küzdelem, érte ádztkodnak a sziklatömbszerűen kemény, puritán, biblikus apa, az aranylázba esett két öregebbik fiú, az anya örökségéért vicsorgó és érte macskakölyökszenvedéllyel küzdő ifjabbik gyerek és a szerelemre s földre egyaránt éhes új asszony. Ezért marakodnak, szeretkeznek, ez a ház a központja a vérfertőzés határára szédülő családi történetnek, ezért fojtják meg a szerelem gyermekét is, akit az öregember asszonya és az öregember fia teremtettek a világra.

A ház konok következetességgel áll a helyén, mint O’Neill másik tragédiájában, az „Amerikai Elektrá”-ban, amely szintén egy ház és egy család regényé. Regénye, mondjuk, inkább regénye, mint tragédiája, mert ez a téma is erősen epikus természetű. Tegyük hozzá, hogy ősi, átjátszott, elnyúlt téma és eléggé ösztövér. Az volna, ha más nyúlna hozzá és nem ez a költő, aki ebből a témácskábul az antik sorstragédia feszültségét tudta kiárasztani és egy-egy mondatából shekaspearei tragikumot sugároz. Az előadás – ezért Gallért Endre rendezőé a legfőbb érdem! – szép. Arról sem a rendező, sem szereplők nem tehetnek, hogy az első két felvonás lassúsága, szétmálló regényanyaga nem ad alkalmat nekik arra, hogy gyorsabb tempót adjanak.

Balázs Samu kitűnő színésznek bizonyul az öreg farmer gránitalakjában, de az átéltségnek hiányával marad ez a szerep. Sulyok Mária a szenvedélytől, vágytól, kétségtől fülledt asszonyalaknak egész nyugtalanító baljóslatú varázsát kiárasztja magábó, és elhiteti velünk az el nem hihetőt a gyermekgyilkosság után: a piszkossság és a megtisztultság sajátos keverékét adva. Gábor Miklós megint vonzó színésznek bizonyult. Makláry, Zoltán és jól mintázza az parasztok szikár világát . Varga Mátyás díszletképe szép, a fordítás Zeke Zoltán jó munkája. A bemutatóelőadás előtt Heltai Jenő megkapó előadását hallottuk.
Balassa Imre.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98