Faburkolat, beépített kandallók, angol klubfotelok, ezüst evőkészlet....

Stefánia-út 24, ez Grauman Viktor pesti „cigaretta-császár” lakásának címe. A ház az úgynevezett diplomata-negyedben fekszik, hol is lakhatna másutt a cigaretta-csempészek koronázatlan királya? Miközben a kerti úton a lakás felé haladunk, azon gondolkodunk, hogy hány ezer és ezer dolgozó zsebéből lopták ki ezek a cigarettacsempészek a verejtékes munkával keresett pénzt: Graumanok és társaik tornászták fel a cigaretta-árakat olyan magasságokba, hogy a „fekete” Magyar és Munkás megfizethetetlenné vált azok számára, akik kezük munkájából élnek. Viszont a csempészek csinos vagyonra tettek szert és nem egytálételt esznek ebédre.

A ház kívülről nem sokat mutat, bezzeg belülről annál szebb! Úgy fest a dolog a házzal, mint a ponyvával letakart teherautó, amelynek belseje csempészáruval van tele...

Hát lássuk csak közelebbről. A bejáratot gerendák óvják az összeomlástól. A kapu alatt nem látható Grauman Viktor neve, az első emeleten viszont megpillantunk egy táblát: Rév Erzsi. Helyben vagyunk, hiszen tudjuk, hogy Rév Erzsi félig-meddig üzlettárs volt. Hosszú előszobán áthaladva, bejutunk a színésznő lakásába.

- Társbérlők vagyunk Graumannal – magyarázza, amikor Grauman lakása után érdeklődünk. Majd megmutatja a lakást, amelyet a mult nyáron és őszön megszámlálhatatlan milliókért a legdivatosabb lakásbrendező tervezett a „császár”-nak. A Rév-lakásban üveg falikarok világítanak, a csillárokat még nem szállították le. Virágos nagy fotelek, egy hatalmas heverő a szoba bútorzata és egy beépített impozáns kandalló, homlokán egy „E” betűvel, ami nyilván a művésznő monogramja. A ruhaszekrényt természetesen falbasüllyesztette az ötletes tervező. Még egy szép perzsaszőnyeget csodálunk meg és a barokk-asztalkát, majd kimegyünk a „társbérlő”szobájába.

Valóságos lovagterembe nyitunk be. Vikszelt parkett, faburkolat. A mennyezeten gipszrózsák virítanak. Gyönyörű szoba, méltó ahhoz, aki a cigarettafeketepiacot irányította. Angol klubfotelek mellett sötétbarna tónusú butorok teszik lakályossá a termet. A tálalón ezüst evőkészlet csillog. Facsillár és itt is óriási beépített kandalló. A barna bútorokhoz fekete zongora. Két nagyobb festmény a falon, felfedezünk még egy bronz Mefisztót és női márványszobrot. Az egyik oldalfalat hatalmas könyvállvány foglalja el.
- Romlakás volt – magyarázta Rév Erzsi – mi hozattuk rendbe.
Dolgozószobája is van Graumannak, ez sem kisebb egy bálteremnél, itt is megtaláljuk a beépített kandallót. Rajta egy fénykép, amely a lakás tulajdonosát ábrázolja, amint éppen cigarettatárcáját nyitja ki.
- Hát igen, a cigaretta – mondja Rév művésznő - így kerültem én az ügybe. Amikor Graumann eladta autóját a Dohányjövedéknek, kapott érte másfélmillió cigarettára szóló utalványt. A gazdasági rendőrség később eljárást indított ellene és akkor nekem adta át az utalványt: gondoskodjam a kiváltásról... Kinek adhatta volna? Igy keveredtem az ügybe....
Elbúcsúzom Rév művésznőtől és a szép lakástól, azzal a biztos tudattal, hogy – dohányosok – lévén – jó néhányezer pengővel mi is hozzájárultunk a „császár” pazar udvartartásának költségeihez.