Déri-Deutsch László „újságíró” még hónapokkal ezelőtt útlevelet szerzett, beült egy rejtélyes Lancia-meseautóba és a nyugati irányok felé távozott. Felkereste az ausztriai és bajorországi magyar fogolytáborokat, tanulmányozta a „nyugatosok” életét, megtekintette a passaui Oberhausban azt a 200 magyar lányt és asszonyt, akik „gondűzésre” rendezték be életüket, amíg a „helyzet változik”. Amerikai egyenruhát viselt, holott az amerikai hadsereghez sem mi köze sem volt. Ha kalandról volt szó, szívesen ígérte a nőknek, hogy feketén hazaszállítja őket híres meseautóján.

Újságírónak mondotta magát, akit „lapja” küldött ki a nürnbergi tárgyalásokra. Fényképezőgépét „odahaza felejtette” s ezért Straubing mellett „kölcsön” is kért egyet, visszaadni természetesen megfeledkezett.
- Ha hazajönnek majd – mondogatta a „szerkesztő úr” - , csak keressenek fel. A Független Magyar Ujságírók Szabad Szakszervezetének vagyok a főtitkára.

A „főtitkár úr” azóta lebukott. A rendőrség bűnügyi osztályára került, onnan az ügyészség fogházába, majd újból vissza a rendőrségre. Hosszú szakálla nőtt már „a szerkesztő úrnak”, mialatt kínos kérdésekre kellett feleleteket adnia. Nyugaton járva megszédült s a gengsztereket igyekezett utánozni. Szélhámosságot szélhámosságra halmozott, legutóbb pedig harmadmagával szabályos rablótámadást szervezett meg a X. kerületben.

Déri-Deutsch Lászlót az amerikai misszió nyomozói is kikérték, hogy üzelmeiről, de főként a „meseautóról” számot adjon.