Egyéves vetőmaghitelt kapnak a gazdák

Mindenki felkészült arra, hogy nehéz és kemény tél előtt állunk.
Fegyelemmel és nyugalommal nézünk a nehéz idő elé, mert mindenkiben megvan a remény arra, hogy ez lesz a legnehezebb, de talán utolsó nehéz telünk. Ugyanezért mindenki nagy figyelemmel kíséri az őszi vetés előkészületeit, mert az őszi vetések döntő eredménnyel esnek súlyba jövendőnk alakulásánál.

Munkatársunk ebben az ügyben felkereste S. Szabó Ferenc földmívelésügyi államtitkárt, aki az őszi vetések és a jövendő gazdasági év előkészítése tárgyában a következő felvilágosítást adta:

– Az 1945/46-os gazdasági év őszi programjának – mondotta az államtitkár – a legfontosabb pontja a kenyérgabona-vetésterület emelése. Az 1939-40. évi 2.712.000 kat. hold átlagos búzavetésterület az 1945. évben 1.492.000 kat. holddal, vagyis 55 százalékban, az átlagos 1.680.000 kat. rozsvetésterület pedig 563.000 kat. holddal, tehát mintegy 46,4 százalékkal csökkent. Ilyen nagy kilengést a kenyérgabona- vetésterület még sohasem mutatott fel. A kenyérgabona-vetésterület kibillent mérlegének helyreállítására a folyó évben teljes egészében számítani nem lehet. A rossz termés, az ennek folytán előállt kenyérgabona- és vetőmaghiány, a vasúti szállítási nehézségek mind olyan súlyos és áthidalhatatlan problémák, amelyek gyakorlatilag kizárják azt, hogy a szokásos vetésterületet már a folyó évben elérjük. Meg lehetünk elégedve, ha a szokásos búza- és rozsvetésterületnek 75 százaléka a folyó évben elvetésre kerül. Ezzel már biztosítani tudjuk a következő esztendő belső ellátását és kötelezettségeink teljesítését is.

– A legelső és mindentől független hatóerő, amely a búza- és rozsvetésterületek emelkedésére előnyös befolyást fog gyakorolni: a földreform. Kétségtelen ugyanis, hogy az új földtulajdonosok gazdálkodását – legalább is átmenetileg – bizonyos fokú öncélúság fogja jellemezni. Jelenti ez elsősorban azt, hogy a földhözjuttatott mindenek előtt saját primérszükségleteinek biztosítására törekszik. Ebben a körben természetesen a kenyérgabona foglalja el az első helyet. Biztosra vehető, hogy ha nem állanának fenn súlyos nehézségek a búza és rozs országrészenkénti aránytalan elosztásában, a vetőmagbeszerzés lehetőségeiben, az őszi vetési munkák elvégzésében, úgy a búza- és rozsvetésterületek kibillent mérlege már ebben az esztendőben egyensúlyba jönne, sőt egy nem kívánatos emelkedéstől is tartani lehetne.

– A vetőmagellátás biztosítása tekintetében a tárca minden tőle telhetőt megtesz. A rendelkezésre álló minőségi vetőmagot is elsősorban a vetőmagban szegény vidékekre juttatja. Emellett termelési hitellehetőséget biztosított a gazdáknak. Azok, akiknek vetőmagjuk nincs és annak beszerzésére anyagi erővel sem rendelkeznek, a hitelintézetektől egyéves termelési hitelt vehetnek fel kenyérgabonavetőmag beszerzésére.

– A jövő gazdasági év előkészítése – folytatta S. Szabó Ferenc – nagyrészt attól függ, hogy az őszi kenyérgabonavetésterület alakulására milyen befolyást tudunk gyakorolni. Ha a búza és a rozs vetésterületét sikerül a kitűzött mérvben felemelni, akkor a tavasziak közül csak az ipari növények termesztésére kell a kormányzatnak különös súlyt helyezni, mert a többi tavasziak, a kapások, a takarmányfélék úgyis – mint évtizedeken keresztül mindig – önmaguktól alakulnak.

– Az ipari növények termesztésének kérdése már régebb idő óta foglalkoztatja a tárca illetékes osztályát és a társminisztériumokat. Rövidesen meg is fog jelenni a rendelet, amely az ipari növények termesztését az 1946. évre vonatkozóan szabályozza.

– Természetes, hogy a kormányzati tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha a gazdatársadalom átérzi és látja az intézkedések súlyát és szükségszerűségét. Ha terhet jelentenek is azok az erőfeszítések, amelyet a kormányzat a következő gazdasági évben kíván, a gazdák nem zárkózhatnak el annak végrehajtása elől – fejezte be nyilatkozatát az államtitkár.