Esztergom, október 8.
A Magyar Sion nagy ünnepséget ült: Serédi Jusztinián elárvult örökét e verőfényes októberi vasárnapon az alkalomhoz a patinás falakhoz egyként méltó ünnepélyes pompával átvette az utód, Mindszenty József, volt veszprémi püspök, akit a Szentatya bizalma és akarata a legmagasabb magyar egyházi méltóságra, hercegprimássá nevezett ki. Jelképnél is több, hogy a katolikus Magyarországnak, sőt az egyetemes magyarságnak ezen az örömünnepén leggyengédebb színeit mutatta meg a magyar táj, az évezredes hagyományt rögzítő föld. Régi idők régi ragyogása elevenedett meg ezen a napon, s a háború sanyargattatásaitól sokat szenvedett Esztergom falai elfeledték a frissen szerzett sebeket és mától kezdve bizakodóbban tekintenek a holnap elébe.

A beiktatás ünnepi aktusára úgyszólván egész Magyarország elküldte képviseletét. Megérkezet Zsedényi Béla, a nemzetgyűlés elnöke, Vörös János honvédelmi miniszter, Folba János tábori püspök, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, az egyházi hatóságok számos képviselője, az Actio Catholica vezetősége s a magyar szellemi élet számos kitűnősége. A Bazilika, mely ugyancsak őrzi az öldöklő pusztítás nem egy jegyét, megtelt a hívek áhítatos seregével, s amikor a hatalmas főkapun belépett a beiktatandó primás, galambok szállnak be a törött ablakokon - a béke szelíd szimbólumai.

A hercegprímás beiktatás az ünnepélyes szertartás rendje szerint folyt le, majd az új magyar hercegérsek nagyjelentőségű, szándékában is messzehangzó beszédben köszöntötte híveit, a magyar katolikusokat. Első szava a hét halom városába szállt, a Szentatyához, akinek a békéért kifejtett erőfeszítéseit nem értette meg a világ s aki felé most, egy világnak az omladékán, bűnbánattal és bizalommal fordul a megsebzett emberiség és a nemzet.

- Azután leszállok Jusztinin érsek koporsójához – folytatta beszédét a hercegprímás. – Amíg ő élt, mutatott utat ennek a nemzetnek, védte a szentséget és az ember méltóságát, a kavargó időkben megfontoltságot ajánlott. Pusztában kiáltó szó volt az ő szava és az összeomló világ fölé odaomlott ő maga is.

- Mint kilencedik főpásztor jövök hozzátok a magyar királynék városából a magyar királyok városába – fordult ezután kegyeletes emlékezéssel elődei szelleme felé, felsorolván mindazokat a gazdag érdemeket, amelyeket a veszprémi érsekségből a legmagasabb magyar egyházi méltóságba emelt főpapok az egyetemes magyarság szolgálatában szereztek.

Majd így folytatta főpásztori szózatát:
- Atyátok akarok lenni, még a nehéz idők súlyos megpróbáltatásai közepette megtévedt juhoknak is. Nem állhatok be még a közéleti küzdelmek dandárjába, mert egy közjogi örvényben állunk. Úgy látszik, mintha a jogfolytonosságnak erős szálai és finom erezetei elszakadtak volna. Nem egy alkotmányos tényező nincsen a helyén. De ha a balszerencse gyengültével a nemzet megint hidat ver az örvény felett – mint ahogy annyiszor hidat vert, ha élni akart -, akkor úgyis mint pontifex, „hidverő”, s akár mint az ország első zászlósura, a ti érseketek és az ország prímása, résztveszek a jogfolytonosság helyreállításában és továbbvitelében.

A következőkbe a magyar élet szociális kérdései felé fordította tekintetét Mindszenti hercegprímás:
- A magyar katolikus egyház mindenkor megértő és nagylelkű tudott lenni a magyar nép jogos vagy méltóságos életigényével szemben – mondotta. – Bizonyítják ezt a történelem megörökítő és biztosító lapjai. De ha a magyar egyházfők nagysága egyetlen emberben jelennék meg, 1945-ben az is kevés volna. Mert most egy riadó vak mélység van lábunk alatt. Történelmének legnagyobb közjogi, erkölcsi, politikai, gazdasági mélységében van benne ez a szegény Magyarország. Ott ülünk Babilon vizei mellett és elpattantott hárfánk húrján kívánnak mitőlünk éneket.

A mi szerencsétlen fővárosunkban – emelte fel szavát – a tisztiorvosi jelentés szerint, a nyáron a vérhas megbetegedések ötven százaléka halállal végződött, a rossz táplálkozás következtében. A csecsemő-halálozás kétszeresére emelkedett. S míg azelőtt az egész országban 50.000 volt a nemibajban szenvedő, most Budapesten kívül 30.000 a titkosan bűnöző nők száma s ezeknek több mint a fele tizennyolc éven aluli s 70-80 százaléka nemibeteg. Ahol így elszakadtak a pártok, mint a mi életünkben, ott a hangsúly a lelkipásztorkodáson van. Mert ahol a lelkekben megingott a természeti és isteni törvény, ott a lelkipásztorkodás, az elmélyülő hitele az egyetlen módja a gátszakadás megállapításának.

A ragyogó főpásztori beszéd rámutatott arra, hogy Magyarország ma a könnyek tengere s hogy felemelkedése, megtisztulása valósággá váljék, az imádság nemzetévé kell válnunk.

- Egyházam és hazám – mondotta szózata befejező részében -, ez lesz az én életem égboltjának két ragyogó csillaga és célja, és boldog leszek, ha a halálos ágyamon elmondhatom, hogy Isten kegyelméből nemcsak magam, de főegyházmegyém és nemzetem is ezzel a két erénnyel élt és újra megújította a magyar föld színét.

Elhangzott a szózat, „Urbi et orbi”, a prímások ősi városán és az egész országnak. A magyar élet egyik vezetőhelyén talpig férfi, talpig ember, hivatásának apostola hirdette meg: Mindszenty József hercegprímás, a gyengék és üldözöttek patrónusa, egy örökre eltűnt, mögöttünk lévő rendszernek nemrég maga is üldözöttje és meghurcoltja.