A politikai rendőrségen megkezdték Gera „testvérnek”, a nemzeti számonkérő szék egyik vezetőjének kihallgatását. Mikor megbilincselve a kihallgató-szobába vezették nyoma sincs rajta annak a büszkeségnek, mellyel egy évvel ezelőtt a 12. nyilas pártszolgálatos század élén felvonult a Várba. Most ideges, egész kihallgatása alatt hajához kapkod és többször sírva fakad.

A kihallgatást végző fogalmazó kérdésére elmondja, hogy egyszerű pártszolgálatos volt. A pártvezetésbe sohasem szólt bele s egyetlen egy embert nem ölt meg, egyetlenegy „kinyírásban” nem vett részt. Ő csak engedelmes szolgája volt Szálasiéknak, minden felelősséget közvetlen parancsnokára, Hubayra, hárít át.

- Én, mint a számonkérő szék egyik tagja, nagyon sok embert kivégeztettem volna, mert hozzám tartozott a kétes egyének iratainak átvizsgálása, azonban mindig méltányos és humánus voltam.
Aztán Gera testvér arra a kérdésre válaszolt, melyet már valamennyi háborús főbűnösnek feltettek: vajon meddig hitt a német győzelemben? Gera elmondotta, hogy ő már decemberben tisztában volt azzal, hogy a németek elvesztették a háborút, azonban akkor már nem hagyhatta el Szálasiékat, mivel félt attól, hogy Szálasi esetleg mint hazaárulót főbelöveti.

A tanúkihallgatásokat is megkezdték Gera ügyében, ezek a tanúk pont az ellenkezőjét vallják, mint amit Gera mondott, ugyanis több dunai „úsztatásnál” is részt vett és igen sok ártatlan ember került az ő parancsszava miatt egyrészt a Németországba induló halálszázadok kötelékébe, másrészt a nyilas pártházak kínzókamráiba. Ebben az ügyben a politikai rendőrség tovább folytatja a nyomozást.