Sírógörcsök között vall Ferenczy csendőrezredes

Lassan egy éve lesz, hogy Kovarcz Emil, a totális nemzetmozgósítás minisztere és Ferenczy csendőralezredes összeültek és megtárgyalták azokat a teendőket, amelyeket Budapest „megtisztítására” kell foganatosítani. A tanácskozáson részt vettek német SS-tisztek is. A tanácskozáson jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben a következőket írták: A) Biztonságba helyezik a munkaszolgálatosokat, mert a németeknek már esetleg nem lesz fontos Budapest és ideiglenesen átengedik az oroszoknak. A munkaszolgálatosok az esetleg Pesten létesítendő partizánfrontok. az itt maradt nyilas párttagokat munkájukban gátolnák és segítenék az orosz hatóságoknak felszámolni a mozgalmat. B) A baloldali egyéneket, az úgynevezett ellenállási csoportot teljesen felszámolják. (Ekkor részletesen megbeszélték a Gestapóval Bajcsy-Zsilinszky és mártírtársai ellenállási mozgalmának felszámolását. A jegyzőkönyv a továbbiakban leszögezi, hogy a zsidóbujtogatókat és a katonaszökevényeket azonnal fel kell koncolni.) C) A gettó felrobbantása. A záradékban több „használati utasítás” mellett a következőket találták: „A munkaszolgálatosoknak nem szabad élve visszajönniük, ha lehet, nem szabad élve megérkezniök sem.”

Ennek a jegyzőkönyvnek egyik másolatát tegnap mutatták meg a politikai rendőrségen Ferenczy csendőralezredesnek, a hírhedt Árbócz helyettesének, aki kétségbeesve tagadja, hogy a jegyzőkönyv megírásánál ott lett volna. Azt állítja, hogy Kovarcz csak aláhamisította az ő nevét a jegyzőkönyv alá, hogy ne csak Kovarczot terhelje a felelősség, ha esetleg felelősségre vonnák őket. Arra a kérdésre azonban nem tudott választ adni, hogy akkor november 10-én miért kezdték kiüríteni Budapestet a munkaszázadoktól, éppen Ferenczy parancsára, sőt, személyes vezetése mellett. Arra sem tudott választ adni, hogy ha semmi köze nem volt a jegyzőkönyvhöz, akkor 1945 január 5-én miért adta ki a parancsot a gettó felrobbantására. Erre megtört és sírva ismerte be, hogy része volt „kisebb” kilengésekben, de nem tehetett másképp, mert a Gestapó-tisztek megfenyegették, hogy agyonlövik őt és családját, ha nem teljesíti a kapott parancsokat.

„Kérem, én nagyon szerettem édesanyámat, nem akartam, hogy valami bántódása legyen” – mondotta.

Ezért a Gestapótól kapott utasításokat végrehajtotta, de ahol lehetett, szabotálta. A politikai nyomozók elébe tárták azokat a tanúvallomásokat, melyek dunántúli kegyetlenkedéseiről, szökött katonák százainak agyonlövéséről és egész munkaszolgálatos táborok kivégzéséről szóltak. Ferenczy szerint mindez aljas rágalom. Ő sohasem követett el kegyetlenkedéseket, és ha történtek is atrocitások, azért nem ő, hanem a korszellem a felelős. Később mégis hajlandó volt annyit bevallani, hogy nagyon félt, hogy esetleg „félreértik” budapesti rendelkezéseit és felelősségrevonják, ezért mindenkit, aki ellene tanúvallomást tehet, igyekezett agyonlövetni.

A nyomozók még elébe tárták azokat az adatokat, amelyek Ferenczyék működését bizonyították:
Mikor már biztos volt még Ferenczy előtt is, hogy a németek elveszítették a háborút, még akkor is a környékén elérhető összes leventecsoportokat, jóformán fegyver nélkül vetette be a legnagyobb harcokba, úgy hogy azoknak a negyedrésze sem került ki élve az ütközetből.
Ferenczy a kihallgatása végén sírógörcsöt kapott. Ifj. Lázár Miklós