Írta: Nagy Ferenc kisgazda

Minél több szó esik a termelés teljes ütemű megindításáról, minél több gondossággal nézünk a jövendő megélhetésünk kérdése felé, annál inkább nyugszik meg mindenkinek a tekintete a magyar kisbirtokos társadalmon.
Mintha a megrongált gyárak vigasztalan képének meglátásáért ennek az örökké dolgozó, ősi magyar rétegnél keresnőnk megnyugvást. És valóban megnyugtató kép az, amit kapunk, ha végigjárjuk az országot. Meglátjuk,melyek azok a földek, amelyeken évtizedek vagy évszázadok óta kisbirtokos gazda munkálkodik. A régi kisbirtokosság földje szinte teljes egészében be van vetve, a szépen elmunkált föld hosszú tapasztalatnak, nagy hozzáértésnek a nyomait mutatja. Elfogyott az igaerő, kiürült a kisbirtokos ember istállója, de a mesterséget ősidők óta folytató kisbirtokos nagy leleményességgel és gyakorlati tapasztalattal találta meg a módját az igaerő, a vetőmag pótlásának és földje kapálásra, kaszálásra vagy aratásra készen az igazi vigasztalás képét adta.

Erre a kisbirtokos társadalomra mérhetetlen feladat hárul most, a magyar világ megváltozásának idején.
Amíg a multban szemtermelési eredményekben, a mezőgazdasági tudomány felhasználása tekintetében a nagy- és középbirtokok után sorolták, addig ma az első helyen áll s neki kell a mezőgazdasági haladás élvonalában járni. Amíg a multban a nagyvárosok és a külföldi piacok gabonaellátása többnyire nagy- és középbirtok feladata volt, addig az elkövetkező időkben elsősorban ennek a régi kisbirtokos rétegnek kell vállalni elsősorban a kenyér megtermelésének feladatát a nemzet minden rétege felé.

Nemrégiben még a mezőgazdasági tudomány és szakirányítás a nagy- és középbirtokokon dolgozó képzett gazdatiszteknek szólt, a jövőben ezt az útmutatást annak a kisbirtokos társadalomnak kell elsősorban elfogadni és hasznosítani, amelyiknek az üzemvezetés, az önálló gazdálkodás megtanulásával már nem kell bajlódnia, mert ezt örökölte s így eddigi feladataihoz csupán többletként jelentkezik a modernebb gazdálkodás feltétele. Ennek a régi kisbirtokos rétegnek a feladata lesz elsősorban Magyarország termelési viszonyainak modern irányba való megváltoztatása, ennek a rétegnek a dolga, hogy a magyar paraszti gazdálkodás eredményei mihamarább elérjék és fölülmúlják az északi és nyugati parasztállamok termelési eredményeit.

De a termelési feladatok mellett hatalmas közjogi feladatok is hárulnak erre a rétegre.
A megváltozott viszonyok, a szabaddá lett önkormányzati tevékenység mellett nagyobb rész hárul reá ősi szervezeteinek vezetésében is. A községháza ezután kevésbé lesz a jegyzőé s inkább lesz a népé, mint eddig. Következésképpen többet kell tudnia és tevékenykednie is a parasztgazdának a községháza dolgaiban. Több szabadságot kapnak gazdasági önkormányzati szervezetei is, a közbirtokosságok, legeltetési társulatok és vízitársulatok is. Innen is sokan kiesnek, akik a multban hatalmi szóval irányították az önkormányzat dolgait. Oda kell lépni helyükre a kisbirtokosságnak.

A vármegye is megszűnik a nagybirtokosnak és dzsentrinek a kaszinója lenni s így a törvényhatóság életének irányítása is elsősorban a kisbirtokos ember nyakába szakad. Remélhető, hogy így nagyobb területek gazdasági és politikai szemhatárainak áttekintésére is képessé válik majd a magyar kisbirtokos ember. Az országos politikába is döntő szóval kell beleszólnia. Bizonyosan nem a szolgabírók és csendőrök fogják ezután eldönteni egy-egy választás kérdését, hanem a szavazók nagy tömege, akik közül bölcs ítélőképességgel emelkedik ki a sok felelősséggel megterhelt kisbirtokos ember alakja. Új gazdasági szervezetit, így elsősorban a parasztszövetséget is néki kell korszerű irányban vezetni és átütő erejű gazdasági és társadalmi szervezetté emelni.

Ez a kisbirtokos társadalom a nagyarányú földreform révén hatalmasan megerősödik, megszaporodik.
Kisbirtokossá válnak a mezőgazdasági munkások, gazdasági cselédek is. Értékes, szorgalmas, leleményes új réteg kerül be a kisbirtokos állapotba. Ez az új kisbirtokos réteg ma még a kezdés szörnyű nehézségeivel viaskodik. És bár sok-sok jó szándék és becsületes igyekezet indul el Budapestről más társadalmi rétegek részéről is az új kisbirtokosok megsegítésére, tanítására, nevelésére, mégis a legtöbbet a régi kisbirtokos társadalom teheti az új kisbirtokosokért. Nem az írások, könyvek és ujságcikkek, nem a szónoklatok és tervezgetések fogják a máról-holnapra kisbirtokossá vált magyar parasztot a termelő munka útján elindítani és a kisbirtokos állapotba véglegesen behelyezni, hanem az a régi kisbirtokos réteg, amely szeretettel fogja nemcsak tapasztalatait, gyakorlati tanácsait és példaadását, hanem munkaeszközeit és gyakorlati segítségét is az új kisbirtokosok felé nyujtani.

Miközben sokan még módszertanokat dolgoznak ki a földhöz juttatott parasztember gyakorlati önállóságának megteremtésére, addig a kovácsműhelyben, a gazdakörben és a ház előtti kis padon együtt ülnek a régi kisbirtokosok és az új földtulajdonosok és beszélgetik meg a jövendő együttmunkálkodás terveit. Amilyen hasznos dolog lett volna, ha a földosztó bizottságokba mindenütt bevontak volna néhány érdektelen tapasztalt kisbirtokost is, éppen olyan káros lenne azt hinni és hangoztatni, hogy a két kisbirtokos kategória nem érti meg egymást, mert az országnak, a termelésnek az érdeke, hogy mielőbb egybefolyjon a két réteg és mielőbb megszűnjenek úgy a termelési, mint egyéb különbségek közöttük.

Az így megerősödött, megszaporodott magyar kisbirtokos rétegnek most már együtt kell a paraszti fejlődés új feltételeit megteremteni.
Át kell érezni a kisbirtokos társadalom minden egyes tagjának a reá váró gazdasági és politikai felelősséget. Le kell vetni a maradiságot, a haladástól való húzódozás szokását, tanulnia, olvasnia, kísérleteznie kell. Új világot élünk.