Az özvegy elmondja férje meggyilkolásának történetét

Az első világháború után az osztrák magyar monarchia hadseregének egyik legszebben dekorált tisztje. Bajcsy (Banenszocki Fülöp volt. Rokkantan, félszemmel került vissza a háborúból, a tiszti uniformisát azonban haláláig nem vetette le. A nyilasoknak természetesen szemet szúrt, hogy a német származású katonatiszt századosi egyenruhában jár- kel és elhatároztak, hogy eltüntetik az utcáról ezt a nyilas szemeket sértő ”szépségfoltot”.

Bajcsy Fülöp özvegye a következőképpen mondta el férje elhurcoltatásának és meggyilkolásának eseményeit:

Egy napon felfegyverzett nyilasok rontottak lakásunkba. Mindent feldúlnak mintha valami összeesküvés szálait kutatnák nálunk, noha nem annyira írásokat és leveleket gyűjtöttek, mint inkább a lakás értékesebb tárgyait csomagolták össze. Csakhamar nyilvánvaló is lett, hogy ezek az emberek elsősorban rabolni és fosztogatni akarnak. Férjemet szintén magukkal hurcolták. Elvitték a parlament elé és ott valóságos sortüzet adtak le rá.
- Meghalt?
- Ekkor még nem. A nyilasok férjem testét a Dunába dobták, ahonnan a mentőszolgálatot teljesítő rendőrök kimentették. Elvitték a Szent István kórházban, s csak harmadnappal az eset után halt meg, nem is a lőtt sebekbe, hanem abba a sérülésbe, amit a Dunába dobott test az esés folytán szenvedett. A temetésre el nem mehettem. Barátaim és jóakaróim figyelmeztettek, hogy rám is leselkednek és ha megtalálnak, férjem sorsára juttatnak.
- Barátokról és jóakarókról beszélt. Remélem, ezek azóta sem hagyták el. Férje a nyilasokkal szemben megszervezett ellenállási mozgalomban is szerepet játszott…
- Nem szeretném, ha ez ma szemrehányásnak hangzana, de meg kell vallanom, hogy nagyon magamra hagytak. Az emberek nem arra a harcosra gondoltak, aki a háborús fronton és a béke frontján is térben helyt állt eleven, hanem arra a Bajcsyra, akinek neve, sőt emléke is vörös posztó volt a hatalom nyilas bitorlóinak szemében. Okosabbnak látszott, ha az özvegyet is kerülik. Egy barátom még is akadt, aki felfedezte, hogy értékes ének hangom van és ingyen vállalkozott a taníttatásomra Szeptemberben próbaéneklésre jelentkezem az Operaházba.
- Mi mindenesetre sok szerencsét kívánunk.
- Köszönöm. Ha az a megértés, szeretet és türelem, amit mesterem, Makay Mihály velem szemben tanúsított, a legszebb reményekkel léphetek a művészi pályára. Talán ez az út kárpótol azokért a szenvedésekért, amelyekben eddig olyan bőven volt részem. V.S.