Budapest, június 17.
Szálasi Ferencnek, a magyar nép, a magyar nemzet és a magyar kultúra elsőszámú közellenségének és társainak bűnügyében két döntő fontosságú lépés történt:
1. A Népügyészség kihallgatta Dálnoki Miklós Béla miniszterelnököt, Vörös János honvédelmi minisztert és Faraghó Gábor közellátásügyi minisztert, a kormány három tábornoktagját.

2. A kormány és az igazságügyi hatóságok megtették a szükséges lépéseket a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál, hogy a nyomozást vezető ügyész a lehető legsürgősebben Ausztriába és Németországba utazhassék, a rendelkezésére bocsátandó hivatalos szövetséges adatok alapján felkereshesse a már letartóztatott magyar háborús bűnösöket, őket a helyszínen kihallgathassa és közülök katonai és rendőri karhatalom segítségével magával hozhassa Budapestre mindazokat, akiknek hazaszállítására a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyt ad.

E két, a magyar fasizmus felszámolása és gyors bűnhődése szempontjából nagy horderejű lépés részleteiről lapunk tudósítója az alábbiakban számol be:
„Háborús bűntettekkel vádolt Szálasi Ferenc és társainak bűnügye...” - ez a megjelölése azoknak az aktáknak, amelyek a nyilasok vezetőségének bűnügyére vonatkozó adatokat, vallomásokat, iratokat tartalmazzák. Hogy a „társak” közül kik fognak ülni gyászos életük legméltóbb helyén: a vádlottak padján, az ma még bizonytalan. Ez nemcsak attól függ, hogy kik kerülnek addig közülök a szövetségesek kezére , kiket sikerül Budapestre hozni, hanem attól is, hogy a nyomozás végső eredménye szerint kik azok, akik közvetlenül és teljesen osztozkodtak Szálasival a magyar történelem legvéresebb uralmának megszervezésében és gyakorlásában.

Az azonban már eldöntött tény, hogy a nyilas-kormánynak nevezett rablógyilkos társaság minden tagja a népbírák elé kerül. Remélhetőleg lesz közülök sok olyan, akik személyesen számolhatnak el földi bíráik előtt cselekedeteikről, de bizonyos, hogy lesznek, akik felett csak in coutumaciam , azaz  távollétében mondhatnak majd ítéletet a nép bírái.

Most folynak a szükséges előkészületek, hogy ne csak azokra mondhassák ki a halálos ítéletet, akik testi valóságukban is a magyar nép kezére jutottak, hanem azokra is, akik még rejtegetik valahol nyomorult életüket. Novellát terveznek, amely szerint háborús bűnösökra in contumaciam is ki lehet mondani a halálos ítéletet. A magyar hatóságok természetesen gondoskodni fognak arról, hogy amennyiben az in contumaciam halálra ítéltek majd végül mégis kézrekerülnek, a halálos ítélet végrehajtása előtt vallomást tegyenek, de ez a vallomás már inkább csak a magyar történelem, a bűnügyi judikatúra és a lelki kórbonctan számára fog készülni.

Szálasiék ellen a nyomozást dr. Kerekesházy József, a Népfőügyészség vezetője és dr. Molnár Sándor, a Népügyészség vezetője irányítja, teljes erőbevetéssel. A nyomozás munkáját dr. Szabó Ferenc népügyész végzi, szakadatlan munkával. Iratok, vallomások, bűnügyek, kartotékok, röplapok, újságok, könyvek tömegét szerzi be és tanulmányozza át, kihallgatások sorát foganatosítja, szemléket tart, az októberi napok eseménysodrában valósággal oknyomozó történelmi kutatásokat folytat. A nyilas rezsim pusztításaira vonatkozóan alig terjed ki a nyomozás. Ezt tökéletesen bizonyítják a rombadöntött városok, a jajveszékelő özvegyek, árvák tízezrei, a szenvedések poklából hazavánszorgók százezrei: ezt bizonyítja az egész feldúlt ország.

De annál nagyobb erővel folytat nyomozást az október 15-ét közvetlenül megelőző és közvetlenül utána következő eseményekkel kapcsolatosan. Szálasi előélete, főként a honvédségtől való kilépésének napjától, március 1-tól kezdődőleg már tisztán áll a népügyész előtt. Tisztázták ezt a kihallgatott tanúk is, de nagy segítségére volt a népügyésznek egy könyv: Török András „Szálasi álarc nélkül” című könyve, amely rengeteg adatot tartalmaz Szálasi szervezkedésének első éveiből. Az október 15-ét megelőző eseményekre vonatkozóan népügyész elsősorban azokat a tagjai hallgatta ki a jelenlegi kormánynak, akik közvetlenül résztvettek a fegyverszünet megkötését megelőző, eseményekben és akik így sok adatot tudnak arról: miért és miképpen hiúsult meg október 15-én az általános fegyverletétel. Nem hallgatja ki a népügyész a Szálasi uralmát közvetlenül megelőző Lakatos-kormány tagjait, részben mert nem találhatók meg, részben mert - mint kiderült - a Horthy-féle fegyverszüneti tárgyalásokról fogalmuk sem volt. A jelenlegi kormány tagjai közül - mint már említettük - a miniszterelnököt, továbbá a honvédelmi és a közellátási minisztert hallgatta ki a népügyész.

Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök döntő jelentőségű vallomásából a következő részleteket van módunkban közölni:
Miért és miképpen hiúsult meg az október 15-i fegyverletétel?
A miniszterelnök 1944. augusztus 1-ig a kormányzó főhadsegéde volt. Ebben az időben már tudta, hogy a kormányzó megfelelő pillanatban ki akar lépni a háborúból. A főhadsegéd nyomban figyelmeztette az illetékes tényezőket, akik a tervről tudtak, hogy vigyázzanak, a kiugrást úgy készítsék elő, hogy az valóban az ország megmenekülését jelentse és ne ugrás legyen a sötétbe.

A kormányzó az első hadsereg parancsnokságával főhadsegédét bízta meg, a második hadsereg élére Veress Lajos vezérezredest nevezte ki. Mindketten tudtak a kiugrási tervről és azt helyeselték. Éppen azért nevezte ki őket a kormányzó 1944 augusztusában, hogy a kiadandó parancsát gyorsan, pontosan és hűen végrehajtsák. A megállapodás az volt, hogy abban a pillanatban, amikor a következő tartalmú távirat érkezik az első és második hadsereg parancsnokságához: „1920 március 1-i rendelet végrehajtandó” - abban a pillanatban, amikor ez a távirat megérkezik, a két hadsereg nyomban arcvonalat változtat és harcolni kezd a németek ellen. Erről a tervről tudott Vörös János, a vezérkar akkori főnöke, Faraghó Gábor, a csendőrség akkori főfelügyelője és Kuthy László vezérőrnagy is és annak végrehajtására maguk is minden előkészületet megtettek.

A katasztrófa az volt, hogy ez a távirat október 15-én nem érkezett meg a parancsnokságokra. Nádas vezérkari ezredes, aki a vezérkar főnökségén teljesített szolgálatot, nem továbbította a vezérkar főnöke által átnyújtott táviratot. Igy Miklós Béla csak a kormányzó rádiószózatából értesült arról, hogy az események elindultak sorsdöntő útjukra és a „Nemzetvezető” hadparancsából értesült arról, hogy a hitleristák magukhoz ragadták a hatalmat.

Ekkor már nem lehetett szó arról, hogy a hadsereg nyilasérzelmű tisztjeinek és a hadsereget minden oldalról körülvevő és körülkémlelő német hadseregcsoportok kiküszöbölésére a két hadsereg azonnal támadásba menjen át a németek ellen. Nem volt más hátra, mint hogy Miklós Béla, aki partizánok útján már régebben összeköttetésben állott az oroszokkal, október 16-án maga mellé vette vezérkari főnökét. Kéry vezérkari ezredest, továbbá Csukásy ezredest és mint parlamenterek szűk hegyi ösvényeken keresztül vágva átment az oroszokhoz.

Előzőleg hadseregének parancsnokságát átadta Vasváry vezérőrnagynak, akit a legnyomatékosabban figyelmeztetett a kormányzó iránti hűségre a németekkel való szembefordulás feltétlen szükségességére. Meg kell itt említeni, hogy a németek, úgy látszik neszét vették Miklós Béla szándékainak és egy nappal előbb, tehát október 15-én Heinizi vezérezredes, annak a német hadseregnek parancsnoka, amely alá az első magyar hadsereg tartozott, magához hivatta Miklós Bélát, hogy az eseményeket megtárgyalja vele. Miklós Béla azonban tudta, hogy a nácitábornok törbe akarja csalni őt és a találkozóra nem ment el.

Ehelyett legbizalmasabb tisztjeivel a vele szemben álló oroszok parancsnokságán jelentkezett. Az oroszok nyomban 12 hadifogoly tisztet bocsátottak rendelkezésére, hogy ezek útján parancsokat küldhessen hadseregében az oroszokkal való együttműködés részleteire vonatkozóan, Miklós Béla felhívása helyenként teljes eredménnyel járt. Igy példál Horthy Miklós háziezrede, a szegedi 9-ik gyalogezred teljes egészében átállott. Körülbelül 30.000-re tehető azoknak száma, akik Miklós Béla parancsára az oroszok oldalára álltak.

Veress Lajos vezérezredes nem tudott átmenni az oroszokhoz. Őt elfogták. Sopronkőhidára vitték, ahol nemrégen szabadították fel az oroszok. Az eredmény azonban százszorta nagyobb lett volna, ha Nádas ezredes a vezérkar főnökének előre megbeszélt szövegű táviratát nem tartotta volna vissza.

A népügyész a jelenlegi kormány három tagján kívül a Lakatos-kormányból csupán, egy államtitkárt hallgatott ki: bárcziházi Bárczy István volt miniszterelnökségi államtitkárt, aki napokon keresztül bejárt a Népügyészségre, hogy minden adattal, amely birtokában van, a Népügyészség rendelkezésére álljon. Vallomása fontos a bitorlók uralomrajutását megelőző eseményeket illetően. S a vallomás terjedelme is szokatlanul nagy: 181 oldalra terjed.

A népügyész, dr. Kerekesházy József és dr. Molnár Sándor népfőügyészségi, illetve népügyészségi vezetők intenciója értelmében, még kihallat néhány embert, még beszerez néhány iratot, de kétségtelen, hogy teljesen tiszta képet csak akkor fog tudni alkotni magának, ha Szálasi Ferencet és társait kihallgathatja. Minden remény megvan arra, hogy e kihallgatások a Szövetséges Ellenőrző Bizottság segítségével a legrövidebb időn belül meg fognak történni. És remény van arra is, hogy a főbűnösök rövidesen visszaérkeznek a tett színhelyére és – a bűnhődés színhelyére.