Grábits Kornél ipariskolai tanár, egy munkásszázad parancsnoka állott a népbíróság Késmárky-tanácsa előtti vádlottként. A vád szerint a legdurvábban, legembertelenebbül bánt a munkásszolgálatosokkal. Kiköttette, gúzsba köttette őket, megvonta élelmezésüket a forró nyári napokban elvonta tőlük a vizet. A lovakat megitatta, a maradék vizet kiönttette, hogy ne jusson a szerencsétleneknek. A fedett szállást nem engedélyezte. A kiéhezett, a veréstől és bántalmazástól meggyötört emberek sorra elpusztultak, úgy hogy 284 munkaszolgálatosból csupán 22 maradt életben.

A vádlott beismerő vallomást tett, azzal védekezett, hogy parancsra cselekedett. A népbíróság az ipariskolai tanárt kötéláltali halálra ítélte. A következő ügy vádlottja Zima István keretlegény volt, aki a tanuk vallomása szerint szórakozásból gyilkolta le a munkásszolgálatosokat. A tanuk elmondták, hogy egy napon Zima sorakozót rendelt el, azzal a fenyegetéssel: „Ha nem sietnek, beléjük lő”. Egy másik keretlegény megjegyezte: „Nem mered te ezt megtenni!” Zima arra lekapta puskáját és belelőtt a munkaszolgálatosok csoportjába. Ketten nyomban meghaltak.
- Véletlenül sült el a puskám! – védekezett Zima a tárgyaláson.

A Népbíróság Zimát halálra ítélte. Mindkét vádlott kegyelemért folyamodott, de a Népbíróság azt elutasította. Az esti órákban a halálos ítéletet végrehajtották a kegyetlen tömeggyilkosokon a Markó-utcai fogház udvarán.