Erről tanácskoztak a budapesti orvosok

Kevés nagyváros lakossága szenvedett annyit, mint Budapesté az ostrom alatt. Önként adódik a feltevés, hogy a nélkülözések nem múlhattak el nyom nélkül a budapestiek egészsége felett. Érdekes és jelentős tanácskozást tartottak erről a legilletékesebbek: a budapesti orvosok. Az országos orvos-szakszervezet hívta össze a nagyváros legkiválóbb orvosait, hogy mondják el tapasztalataikat és véleményeiket erről a kérdésről. Három napon át folyt a nagy orvosi ankét, az első általános orvostalálkozás a felszabadult országban.

Az első meglepetést a belgyógyászok keltették azzal a bejelentésükkel, hogy sok betegségre nem várt jó hatással voltak a nélkülözések - nevezetesen a kényszerű sovány (jaj, de milyen sovány!) étrend. A cukorbetegeknek, gyomorfekélyeseknek és magas vérnyomásban szenvedőknek panaszai csökkentek. Igaz ugyan, hogy szakember számára tulajdonképpen nem is olyan nagyon meglepő ez. Hiszen az efféle betegek számára ártalmas a sok cukor, hús, zsír. De szegények valószínűleg mégis lemondtak volna az ilyen lónak való kúráról.

Fura módon azonban a reumások állapota sem rosszabbodott – sőt! Az a kitűnő szakorvos, aki ezt a kérdést tárgyalta, így magyarázza a dolgot: A fehérje- és fűszerszegény étkezés a beteg izületeknek is hasznára van. Aztán sok ember kényszerű nyugalomban töltött el néhány hetet. Végül pedig napokon és napokon át nem került le róla a ruha, ami azt jelenti, hogy izületeit állandóan egyforma vagy legalább is nem nagyon ingadozó hőmérséklet vette körül; márpedig ez jól tesz a fájó izmoknak, izületeknek.

A bőrgyógyászat terén azonban már több hátrányos megállapítást kellett az orvosoknak tenniök. A vízhiány és pinceélet okozta mosdatlanság következtében nagyon megszaporodtak a viszketéses, kiütéses bőrbajok. Aztán jöttek a tetvek! Ezeknek szörnyű veszély fenyegetése járt a nyomában: a kiütéses tífuszé, amelyet ezek az undok élősködők terjesztenek emberről emberre.

A többnapos orvosgyűlés egyhangúan megegyezett abban, hogy a vitaminok hiánya sok betegséget okozott, sokat pedig súlyosabbá tett. Különösen a gyermekekre vonatkozik ez. De szembetegségek, bőrbajok, súlyos foghúsgyulladások is felléptek vitaminhiány miatt.

A fülészek tanúsították, hogy a hatalmas robbanások sok dobhártyasérülést okoztak. Különösen a légiaknák voltak veszélyesek az érzékenyebb fülekre - még ha messze süvítettek és robbantak is.

Legtöbb dolguk persze a sebészeknek akadt az ostrom alatt. Sebesülés, sérülés nemcsak nagy számban volt, hanem a mostoha tisztasági és higiénikus viszonyok között sokszor olyan komplikációk, fertőzések keletkeztek, amelyektől békés időben korunkban már alig fél az orvos és a páciens. A sziklakórházban fekvő betegek között sokszor lépett fel tüdőpanasz is - valószínűleg a hiányos szellőztetés következtében.

Mint mindnyájan tudjuk: rendkívül sok volt a bélbetegség az ostrom alatt. Van még most is belőle elegendő. A hatosági ételvizsgálat hiánya, az egyhangú és hiányos táplálkozás épúgy oka ennek, mint a legyek és baktériumok támadása. Szerencsére az erélyesen keresztülvitt védőoltások elejét vették a tífusz nagyobbarányú pusztításának.

Hogy az idegeknek nem tett jót az ostrom, az csak természetes. De szerencsére igazi idegbetegség mégsem lépett fel, inkább csak a mindennapos „idegesség” fokozódott. (Igaz, hogy a valódi bolondok már előzőleg nyilasegyenruhába öltöztek...)

Igy tehát az orvosok nem festettek túlságosan sötét képet az ostrom hatásáról az egészségi állapotra.
Egy betegséget kivéve, amelynek megerősödését annál komolyabban kell venni a társadalomnak és az államnak egyaránt! Ez a gümőkór, a tuberkulózis. Magyarország úgyis mindig előljárt a gümókór-statisztikában. Ma még nem állnak rendelkezésre értesülések arról, hogy miként változtak meg a számadatok a világon, de attól kell félnünk, hogy szomorú elsőbbségünket ma még erősebben tartjuk, mint azelőtt. Itt aztán teljes megdöbbentő súlyával jelentkezik a pinceélet és a rossz táplálkozás hatása. Különösen a gyerekek gümőkóros fertőzése, tüdővészes arányszáma öltött nagy méreteket.

A Dolgozók Világlapja közvetíteni fogja az orvosok tanácsait, hogy ki, mit tehet egyénileg védekezésül a gumókor ellen - a maga és a családja érdekében.