Egymillió tonnát kap a főváros, 250.000 tonnát a magánháztartások

Az országnak egyik legkomolyabb és legsürgősebb kérdése a szénkérdés.
A szén egész ipari életünk alapja: sem a vasút, sem az ipar, de még a magánháztartás sem képzelhető el szén nélkül. Éppen ezért a demokratikus kormányzatnak is legnagyobb gondja, hogy a mindennapi ennivaló mellett legelsősorban a szenet biztosítsa az ország számára.

Nincs értelme a kendőzésnek: a szénellátás terén az ország helyzete több mint nehéz.
Míg 1943-ban 12 millió 700 ezer tonna szenet termeltek a magyarországi bányák, addig a termelés most mindössze 2 millió tonnára tehető. Ugyanakkor viszont az ország minimális szükséglete a legvigyázatosabb számítás szerint is 5 millió tonna. A termelést mindenképpen fokoznunk kell és ennek a fokozásnak a lehetősége is adva van, mivel az ország 100 bányaüzeme közül mindössze a dorogi bánya az, ami súlyosabb károkat szenvedett. A dorogi bánya alsórészét elöntötte a víz, de a többi bányában a termelés teljes erővel folyhatna.

Sajnos azonban a termelésnek más nagyon komoly akadályai vannak.
Ezeknek a nehézségeknek a számbavételére és a megoldás megteremtésére az újjáépítési minisztérium az összes érdekeltek bevonásával nagyszabású értekezletet tartott, amelyen összegezték a tennivalókat. Így most mi is pontos képet tudunk már nyujtani szénellátásunk jövendő lehetőségeiről.

Mindenekelőtt egyes üzemanyagokban (bányafa, robbanóanyag, karbid, kenőolaj) mutatkozik igenjelentős hiány.
Mintegy tízezer munkás hiányzik a magyar bányákból. A mérnököknek csak 10-15 százaléka tért vissza eredeti munkahelyére. A dolgozó munkások teljesítőképessége kevés, mert régebbi teljesítményük egyharmadára esett. Az utóbbi időben például a napi 16 ezer tonnás termelés 12-14 ezer tonnára zuhant. Ennek oka jórészben a bányamunkások élelmezési kérdésének megoldatlansága, a bakancs- és ruhakérdés és a munkabérek elégtelen volta. Éppen a felsorolt okok miatt a munkafegyelem szempontjából is kívánalmak merülnek fel a bányákban, amelyeknek ezenfelül pénzügyi és szállítási nehézségei vannak.

Az értekezlet részletes tervet dolgozott ki ezeknek az akadályozó körülményeknek a kiküszöbölésére.
A hiányzó üzemanyagokat külkereskedelmi szerződések útján már javarészben biztosították. Csehszlovákiával, Romániával, Kárpátaljával és Ausztriával már befejezés alatt állanak a tárgyalások, amelyeknek eredményeképpen elegendő bányafa, karbid, kenőolaj és robbanóanyag jut a magyar szénipar rendelkezésére. A munkahelytől távollevő munkásokat és mérnököket – ha másképpen nem megy, munkamozgósítási kényszer alapján is – visszavezetik munkahelyükre, azonkívül meggyorsítják a munkások előlépését.

Az értekezlet javaslattal fordult az iparügyi minisztériumhoz, amely szerint szükség esetén ünnepi munkával és túlóramunkával is tegyék kötelezővé az előírt mennyiség kitermelését. Előrehaladott tárgyalások folynak a közellátási minisztériummal és ennek eredményeképpen a bányamunkások számára biztosították az élelmezést. Jelenleg a mennyiségről folynak tárgyalások, de az elvi megállapodás már megszületett és a tárgyalások eldőléséig is gyorssegéllyel segítik a bányavidéket. Megszervezik a bányászok bakancs- és ruhaellátását a most kezdődő népruházati akciókban. A munkabérek kérdése a kollektív szerződés rendezésén keresztül máris megoldást nyert.

Ezenkívül az újjáépítési minisztérium a bányahelyreállítási munkáknak soronkívüliséget biztosít, az állam pedig az elmaradt munkabérek kifizetésére kölcsönnel siet a bányatulajdonosok rendelkezésére. Az üzemi bizottságokon és szakszervezeteken keresztül a munkafegyelmet a legteljesebb mértékben megszigorítják.

A szállítási kérdések megoldásában nagy szerepet nyer az egyre inkább alkalmazott energiaátvitel.
Ebben a pillanatban már a főváros energiaellátásának jó részét Tatabányáról és Bánhidáról távvezetékek hozzák fel a fővárosba, így ezen a vonalon igen jelentős vagónmegtakarítást érnek el. A MÁV napi 700 vagónnal áll a szénszállítás rendelkezésére és ez a vagónmennyiség havi újabb 100 vagónnal szaporodik. Hivatalos felülvizsgálat alá veszik a MFTR és DGT indokolatlanul magas szállítási árait, mert ezek is a szénszállítás kárára vannak.

A bányák most már naponta tartoznak jelentést tenni a termelési helyzetről és ezeket a jelentéseket szigorúan ellenőrzik.
A beérkező szénmennyiségeket az újjáépítési minisztérium és iparügyi minisztérium osztja ki az újjáépítés érdekeinek figyelemben tartásával az igénylők között. Ugyancsak az iparügyi minisztérium energiagazdálkodási osztálya ellenőrzi a szén felhasználását és nagyszabású propagandát indít a szén helyes felhasználása érdekében.

Az újjáépítési terv szerint, amelyet az újjáépítési minisztérium kiváló szakértője, Hajdu Elemér dolgozott ki, reális számítás szerint is komolyesély van arra, hogy a széntermelést 5 millió tonnára fel tudjuk emelni. Ha a termelés eléri az 5 millió tonnát, a főváros 1 millió tonna szenet kap. Ebből a felhasználási terv 250 ezer tonna szenet biztosít a magánháztartások számára.