Budán a német, nyilas esztelen rombolás legfájdalmasabb sebe a Déli pályaudvar.
Az állomásépület romhalmaz. Körülötte kiégett, kormos falak vádlóan emelkednek az égbe és arról a szadista őrületről beszélnek, amit a német és nyilas hordák itt véghezvittek. Ami a romok közt itt-ott még megmaradt, arra a felszabadulás utáni napokban a csőcselék rávetette magát és mindent elhordott. Nem kímélték meg még a kerítést sem.


Ötven nyilas…

Május végén elhangzott Gerő Ernő kereskedelmi miniszter lelkes vezényszava: „Arccal a vasút felé!”
A felhívás után nyomban megalakultak a vasutasok rohamosztagai. Körülbelül háromszáz lelkes vasúti munkás dolgozott itt Faragó Béla Máv-főintéző irányításával. Ezenkívül ötven internált nyilassal itt végeztettek közmunkát. A vasutasok lelkes munkájának megvan az eredménye: a délivasúti pályaudvar ismét használható. Igaz, hogy csak a legszükségesebb munkát végezték el, de ily módon is sikerült elérni, hogy augusztus 15-én megindulhatott a személyforgalom, miután a teherforgalom egy hónap óta már zavartalanul folyik.


Félszáz sérült mozdony, félszáz összelőtt kocsi

A verseny-rohammunka június 4-én kezdődött.
A feldúlt pályatesten 58 megsérült mozdonyt és 614 összelövöldözött vasúti kocsit találtak. Az állomás-és raktárépületekből csak a csupasz, kormos, bedőlt falak maradtak meg. A pályaudvar területe szinte járhatatlan volt. Ennek az emberfölötti munkának látott neki a háromszáz lelkes vasutas. Mindenki a legnagyobb erőfeszítéssel, a legnagyobb lelkesedéssel dolgozott hétköznap éppen úgy, mint vasárnap és ünnepnap. Csak így volt lehetséges, hogy hetven nap alatt ilyen szép eredményt értek el.


Száz vagón szemét

A munkát azzal kezdték, hogy az eltorlaszolt alagutat felszabadították.
Az alagutat a németek szerencsére nem robbantották fel, csak a be- és kijárónál voltak hatalmas torlaszok. A Máv hídépítési osztálya felépítette a pályán a két felrobbantott vashidat. A Szent Imre herceg úti híd 24 méter hosszú, a Hamzsabégi úti híd ennél rövidebb. A két hídból egyetlen pillér sem maradt meg. Ezek helyére ideiglenes hidakat készítettek és már egy hónap óta ezeken folyik a teherforgalom lebonyolítása. A pályaudvar területéről elhordott szemét- és törmelékhegyek száz vasúti kocsit töltöttek meg.


Szén, szén, szén…

Óriási munka volt a pályatest helyreállítása.
Tizenhét sínpár szeli át a pályát. Hihetetlen barbár pusztítást végeztek itt a németek és nyilasok. Kétszázötven helyen kellett a sínroncsokat kiemelni, a bombatölcséreket betölteni, új alapépítményt készíteni, síneket vagdosni, fúrni, forrasztani. Ezt a munkát 22 szakmunkás végezte napi 10 órán át.

Az állomás 57 váltója közül csak 3 maradt meg.
A hiányzókat mind pótolni kell. A II. számú váltóblokkházat már felépítették, innen 32 váltót irányítanak. A pályaudvar területén 12 mozdonyt, továbbá 75 teherkocsit állítottak helyre és a teherforgalmat ezzel indították meg. A szénvonatok már rendesen érkeznek a Déli pályaudvarra. Dorogról minden nap 40 kocsi szén érkezik a kelenföldi villanytelep részére. Ezenkívül természetesen rengeteg sok egyéb sürgős teheráru is érkezik.

A helyreállítási munkálatok végzésénél már arra is gondoltak, hogyha megvalósul a tervezett budai nagy vásárcsarnok, a Déli pályaudvarról az élelmiszervagónokat át lehessen tolni a Krisztinakörúti vásárcsarnokra, ahonnan azután a Beszkárt végezné a továbbítást.

A Délivasútnál szépen dolgoznak.