Az első idei házak közötti kerékpáros verseny végig kitűnő rendezésben zajlott le és teljes erkölcsi sikert hozott a rendező szövetségnek. Óramű pontossággal ment minden.

Indul a bajnoki mezőny

Az egyébként csendes Szabadság-tér vasárnap délelőtt visszhangzott a csepeli MADISz fúvószenekar pattogó indulóitól. A versenyzők egy bemelegítő kört mennek, majd a célszalagnál sorakoznak.

A Himnusz, valamint az Internacionálé után lecsapódik a startzászló és a nézők sorfala között elindul Magyarország húsz legjobb kerékpárversenyzője, többszörös bajnokok, hogy hatvanszor megkerüljék a közel hétszáz méteres térséget.

Az eső lassan permetez, de ez nem tartja vissza a mezőnyt, hogy erős irammal ne róják a csúszós pályát. Nagy Béla biztosítani akarja jó helyét és az élre vágtat, míg mögötte Ötvös, Zsellér, majd Knób helyezkedik. A fordulók élesek, az úttest egyre vizesebb és csúszóssá is válik, ennek ellenére az iram csak fokozódik.

A rohanó tempó széjjelszakítja a mezőnyt és a húszfőnyi tábor élén már csak hatan száguldanak. Pataki szenvedi az első defektet, nincs kedve a további versenyzéshez, feladja a reménytelen küzdelmet. Csengetés jelzi, hogy következik a tizedik kör, amikor az úgynevezett részhajrá, vagyis a spurt következik, amelyben pontozzák a versenyzőket, a most elér eredményeik után.

Tizedik kör

Nagy Béla fut át elsőnek a célszalagon, őt követi Knób, Zsellér és Ötvös. Minden negyedóra megköveteli a maga áldozatát. A tizenötödik körben a többnapos versenyek hőse, Barvik szenved defektet és kiáll. A tempó most lassú és akik eddig erősen el voltak maradva, most szépen felzárkóznak, majd Éles átveszi a vezetést.

A libasorban száguldó színes inges versenyzők szép látványt nyújtanak. A hangszóró ábrándos melódiái elfelejtetik a nézőkkel a napi gondokat. A csengetés juttatja eszünkbe, hogy következik a huszadik kör.

Ez a spurt is Nagy Béla zsákmánya, míg mögötte szorosan Zsellér, Knób, Ötvös, majd Éles formáján látszik, hogy még kevés a tréningje, viszont hősiesen állja a rohamokat. A kilométer átlag 38-40 között váltakozik.

Már a huszonhatodik kört tapossák a versenyzők, amikor a mozgékony Ötvös szökéssel próbálkozik. Eleinte hagyják a gyereket, hadd fickándozzék és Eckert, aki a mezőnyt vezeti ügyet sem vet a szökevényre.

Már-már úgy látszik, mintha hagynák a fiút elmenni, az üldözésre senki sem vállalkozik. Zsengellér hozza meg az áldozatot. Mint a kilőtt puskagolyó tör ki a társaságból és üldözőbe viszi a szökevényt. A tempó 42-es átlagra emelkedik, s mint a szélvész száguldanak az esőtől tükörfényes, de egyúttal csúszós úttesten.

A közönség ezúttal ingyen elsőrangú sportot kap. Hálás is érte, mert a szemerkélő esőben, rendületlenül kitart helyén és a legnagyobb elragadtatással, fegyelmezetten figyeli a versenyt. Rendőrnek, rendezőnek semmi dolga, de ez természetes is. Munkások a nézők, munkások a versenyzők és munkásokból áll a rendezőség is.