Két dráma, egy kötetre való lírai költemény, egy 4000 kötetes könyvtár, két monokli, egy egyiptomi faszobor, két pár cipőfűző és egy tollszár maradt utána

Szomory Dezső a nyilasuralom legvadabb tobzódásának napjaiban halt meg. Haláláról a nyilas sajtó természetesen nem vett tudomást. Ezért a sok kósza hír, amely az ostrom után a nagy író haláláról elterjedt.

Az igazság ez:
Szomory Dezső november közepén öccse, Szomory Emil Szent István – körúti lakásáról, ahol a német megszállás óta megbujt, a nyilasok egy pozsonyiúti svéd védett házba hurcolták. Új hajlékában azonban meghitt barátok várták, Füst József és Valér Sándor. Már tizenöten laktak itt, az író mégis külön lakosztályt kapott: egy cselédszobát. Poggyásza: néhány ruhadarab, nyaláb kézirat, és egyetlen könyv,Sainte Beuve: Causeries du Lundi-je volt.….Lakótársai istápolták, segítették. Különösen Schubert Ernő festőművész vigyázott rá. Szomory a kis cselédszobában is megőrizte jellemző szokásait: délután 3-kor kelt és hajnalban tért nyugovóra. Utoljára Schubert Ernő beszélt vele november 30- ának hajnalán. Füst József naplójából tudjuk meg az ágyúdörgés közben folytatott utolsó beszélgetéseink részleteit:
- Vége nemsokára az egésznek,- mondta Szomory Dezső- én érzem és érzem azt is,
Milyen tehetségtelen ……volna meghalni az utolsó negyedórában…

Fél öt tájban megszólaltak a kakasok és megszólalt az író is:
-Subi, hallod, szólnak a kakasok! Ugyan nem igazi kakasok ezek sem, mert itt élnek a szűk udvarokon, de mégis a hangjuk olyan, mint a szabad kakasoké…Ilyenkor én már el szoktam aludni…
Azután bevette az altatót és elaludt. Délelőtt 11 óra tájban még egyszer felkelt. Kicsit dúdolt, majd kinyitotta a konyhaajtót, de mentem be is csukta, mert ott már javában folyt a „lakodalmas főzés, rezesbanda módjára”:- ahogy annyiszor gúnyolta az üres fazekak kongását.

Délután halva találták, ágyán ülve narancssárga pizsamájában monoklival a szemén.
Az orvos megállapítása szerint szívroham ölte meg őt. Hetvenhat éves volt. Nem maradt utána más földi jószág, mint óbudai lakásán egy zongora és néhány festmény, a Szent István körúton 1000 kötetes könyvtár, amelyre ráomlott a mennyezet, és amelynek könyveit a romok alól is lopakodják (itt az ideje, hogy a Nemzeti Bizottság védelmébe vegye!) és a pozsonyiúti cselédszobában két monokli, három borotva, egy miniatűr egyiptomi faszobor, két pár barna cipőfűző, egy vékony tollszár néhány tollal és kéziratok. Feltűnően sok a hátramaradt magyar és francianyelvű vers.
Egy finom kötetre való. Kibetűzni csak az a szedő tudná, aki évtizedeken át szinte monopolisztikusan szedte Szomory kéziratait. Mindenesetre váratlan: Szomory Dezső mint lírai költő! Két színdarab is maradt kéziratban: Magdus, pesti társadalmi dráma, amilyent Szomory oly sokat írt és a Sába királynője, az oly régen ígért bibliai legenda.

Mennyire szomorys a darab tirádás.hangja, amikor Belkisz, Sába királynője megjelenik Salamon előtt. Íme egy részlet:
Salamon: Igy egyedül, liliom?
Belkisz: Így alázattal… nem több ez, mint mind? Egész virágözön nem több? … Ha azt mondod liliom, így magányosan, egy szó, nem szebb? Nem több? Ne essünk terhedre itt, volt óhajom, lásd! Sok színes, zengő népem, mező és nyáj, ami követ, a kapuknál építi sátrait… Elküldtem minden hölgyemet, hogy így tűnjek fel előtted, védtelen- egy fénylő porszem csak amit a szél hozzá sodor boldog Arábiából,- itt vagyok! Judea királya, aki szól.

Érdekes még az iratcsomóban a Sába királynője német fordítás is. Szintén Szomory műve.
A temetés dolgában Füst József professzor, a kiváló író járt el. Amikor az V. ker. elöljáróság tisztiorvosi hivatalában jelentette, hogy Szomory Dezső író meghalt, az egyik ott dolgozó hölgy kijavította:
- Nemde Weisz Dávid?
- Lehet kérem- válaszolta Füst- és azonban Szomory Dezsőnek ismertem.
Így távozott a földi terekről egy lángeszű magyar író, annyi megejtő mennyei zengzet poétája.