Nápoly

Az olaszországi hadiesemények szinte háttérbe szorították az olasz föld gyakran megismétlődő nagy eseményét, a Vezuv újabb kitörését. A kitörés békeidőben nagyobb figyelmet keltett volna, mert az aránylag gyakoribb kisebb kitöréseknél lényegesen erősebb volt. Az örökké nyugtalan tűzhányó belsejéből hatalmas kőbombák, hamufellegek és lávaáradatok törtek elő, amelyek a hegy oldalában lapuló kis falvak közül nem egyet teljesen elpusztítottak.

A környékbeli lakosság hozzá van edződve a Vezuv nyugtalankodásához. A kisebbfajta kitörések nem is keltenek különösebb ijedelmet, egyedül a lávafolyástól félnek jobban, akik ezt a szeszélyes hegyet jól ismerik.

A lávafolyás is többféle lehet. Van úgy, hogy tésztasűrűségű láva buggyan ki a tűzhányó torkán. Ez aránylag a kevésbbé veszedelmes lávafajta, mert olyan lassan hömpölyög, hogy még gyalogszerrel is könnyen el lehet menekülni előle. A híg láva ellenben szinte a vízfolyás sebességével ömlik ki, ez azután könnyen utóléri és elpusztítja a menekülőket.

A legutóbbi kitörés alkalmával háromszáz méter széles és 27 méter vastag sűrű láva folyt ki a kráterből. A lávafolyás háznagyságú óriási köveket vitt magával. Ez a lávafolyam azután mintha az óriások kenyértésztája lett volna, olyan hatalmas tömbökben merevedett meg.