Amióta az ember háborút folytat embertársai ellen, - tehát emberlétének körülbelül első napja óta -, a viaskodásokkal mindig együtt járt az a szomorú tény is, hogy egyik vagy másik végtagját elveszítette, vagy másfajta olyan sérülést szenvedett, amely ugyan nem okozta a halálát, hanem lecsökkentette a munkaképességét.

Ezért már a legkorábbi időkben találunk a ásatási leletekben olyan orvosi eljárások nyomaira, amelyekkel a hiányzó végtagokat kipótolták vagy másfajta sérüléseket helyrehoztak. Honfogló-leleteikban például többízben bukkantak a koponyán támadt lékeket elzáró ezüstlemezekre. Az egyiptomiak már jól ismerték a műfogat.

A „vasöklű Götz” történetéből pedig tudjuk, hogy a háborúban elvesztett kéz pótlására már régóta készítettek fém-protéziseket. Talán egyik legnehezebb fajtája a mesterséges pótlásnak az üvegszem készítése. Alig száz éve csak, hogy egy Boisonneau nevű francia üvegfúvó próbálkozott meg elsőízben úgynevezett „vendégszem” készítésével.
                                                           __

Mint minden kézi ügyességben, az üvegszem készítésében is a japániak állanak ma első helyen. Gindzsiro Acuzava mester foglalkozik ott műszemek készítésével.

Dr. Nekaizumi klinikájával áll szoros kapcsolatban Acuzava mester műhelye, amelyben mindenféle formájú, színű és rajzolatú szemet fújnak ki pehelykönnyű üvegből.

Acuzava mester kézzel festi az egészségesen maradt szem mintájára a vendégszemnek még a hajszálereit is. Igazi művészember Acuzava.

A kézzel festett szembogarakkal ellátott vendégszemekből Nakaizumi dr. szemorvos klinikája sokezer darabot tart készenlétben.