Zrrr!... Hangos csörömpöléssel tört be a vitrin ablaka és az ügyetlen Julcsa rémülten meredt az üvegcserepekre. De ha még csak az ablak tört volna be? A gyönyörű muranói üvegtáluk s kristályvázák is lerepültek a földre és szilánkokra hullva, disztelenkedtek a padlón. A ház asszonya rémülten rohant be a szomszéd szobából és majd sírva fakadt, amikor meglátta a pusztulást:

- Julcsa, az Istenért, mit csinált?
- Megcsúsztam a parketton - szepegte Julcsa, - és beütöttem a porolóval a vitrin ablakát.
- De hát itt nemcsak az ablak törött be, oda vannak a muranói üvegeim is - sóhajtotta a „nagyságos asszony” s az ő szája is lefele görbült, amíg Julcsa az üvegcserepeket kotorta össze.

Bizony nem is gyönyörűség az ilyen házi szerencsétlenség, de a kár már megvolt. Hátha még a vigyázatlan porolószemélyzet tudta volna, mennyi munka ment egy pillanat alatt veszendőbe! Ezeket a muranói kristályvázákat, színes üvegtáblákat, díszüvegeket mind kézzel csinálják s egyik másik munkás hallatlan ügyességgel tudja a szebbnél-szebb üvegtárgyakat készíteni. Előbb természetesen gondosan megtervezik az üvegedény alakját, formáját, díszeit.

Ha ráfonott dísszel készítik, akkor előbb a díszeket is külön kell elkészíteni. A színek dolga meg egészen külön tudomány. Aztán a munkás mindig forró üveganyaggal dolgozik. Ha valahová ragasztani kell valamit, olvadékonnyá kell az üveget melegíteni, hogy az úgy legyen formálható, mint a tészta. Eléggé kényes munka. Egy kis vigyázatlanság és máris eltorzul a szép forma, ha az üvegfonál ragasztása nem sikerül. Ha meg kissé hideg az üveganyag, törik és újra kell olvasztani.

Az üveganyag előállítása sem egyszerű eset. Régebben tiszta olvasztott kvarcból készítették, s a finomabb, kényesebb dolgokat ma is abból csináljak, de az igazi, olcsó nyersanyag a közönséges homok. A legegyszerűbb palacküveg s a finom kristályüveg is ebből készül. Igaz, hogy azért nem minden homok alkalmas üveggyártásra. A szennyezett, vasas homok nem alkalmas üveggyártásra. Tiszta, úgy nevezett üveghomok csak Csehországban, Francia- és Olaszországban van s ezekben az országokban igen kifejlett az üvegipar.

Persze azért másutt is akad, ha nem is olyan nagy mennyiségben. A homok anyaga a kovavas s ez meg a szilicium nevű elem és az oxigén vegyülete. Szerencsére olyan anyag, amelyben a kovavas van, elég bőven van a földön s így más anyagokból is nyerhető, nemcsak a tiszta homokból. A földpát is ilyen anyag s a földpát mállásából keletkező úgynevezett kaolin is. (Ez egyébként a porcellánnak is nyersanyaga.)

Maga az üveganyag többféle nyersanyag összeolvasztásából keletkezik. A legfontosabb természetesen a homok, a kovavas. Kell aztán még hozzá szóda vagy hamuzsír és mészkő. Ezekben nátrium, kálium és kálcium van Ha ezután ezekhez az anyagokhoz még ólomoxidot (ez a minium nevű vörös festék), cinkoxidot, (ez meg fehér festék) adnak, különböző tulajdonságú üvegeket kapunk.

Ha csak homokot és szódát olvasztanak össze, olyan anyag keletkezik, amely vízben oldódik. Ez a vízüveg. Sűrű vizes oldatbnan kerül forgalomba és sokfelé használják, 4-5 %-os oldata a porcellánt és üveget ragasztja. A színházi díszletek vízüveggel átitatva tűzmentesek lesznek. Jól el lehet tartani a tojást a vízüvegben.

Az üveghez tehát homok, szóda mészkő kell. Ebből a közönséges ablaküveg készül. Ha a szóda helyett hamuzsírt használnak - ebben kálium van akkor az úgynevezett cseh-üveget kapják. Ez az, amit kristályüveg néven ismerünk. Ha ehhez még ólomoxid adagolnak, akkor az üveg neve flintüveg, ebből meg a fényképezőgépek lencséit állítják elő. Van még ezenkívül egész sereg különböző üvegfajta s mindegyikük különleges célokat szolgál.

A nyersanyagok olvasztása hatalmas kemencékben történik. Régebben tégelyekbe rakták az anyagot s úgy olvasztották meg, újabban azonban nagy tűzálló kádban állítják elő az üveglávát. Rettentő forróság kell a nyersanyagok megolvasztásához. 1000 fokra felmelegített generátorgázzal dolgoznak s ehhez még ugyanilyen magas fokra felhevített levegőt használnak. így érik el az 1400-1500 fokot, ezzel előmelegítik a kemencét s a forró pokolba csak aztán adagolják az anyagot.

A megolvadt anyag fortyog, kavarog, valóban olyan, mint a pokol maga, de mindez még nem elég, mert az olvadékot meg is kell kavarni. Persze ebben a hőségben nem lehet lapáttal dolgozni. Úgy járnak hát el, hogy a forrongó olvadékba répát, burgonyát nyomnak bele s ezek víztartalma gőzzé változva, kitűnően elvégzi a kavarás munkáját. Aztán az üvegláva „megpihen”. Ez arra való, hogy a buborékok eltávozzanak belőle s az egész forró tömeg készen álljon a további munkára.

Mert most már a kimunkálás következik. Kezdetben, de sokszor még ma is az üvegfúvópipa lépett munkába. Jó hosszú vaspipa ez, amelybe a munkás egy adag üveget vesz s úgy fújja föl, mint ahogyan a gyermekek a szappanbuborékot szokták. Ügyes módszerrel ügyes munkás mindenféle alakot ki tudott fújni, de ma már öntéssel készítik a sokféle alakú üvegedényt, palackot, üvegcsövet s a formálást gépi erővel végzik el. Van gép, amely 24 óra alatt 20.000 palackot gyárt. Emberi erővel ennyi idő alatt legfeljebb 300 darabot lehet elkészíteni.

Az üveg színezését különböző anyagok beolvasztása révén érik el. A rubinüvegbe például nagyon finom szemcsékben rézvegyületet olvasztanak bele. Hasonló módon rengeteg színárnyalatot tudnak kihozni, s az emberi leleményesség új meg új változatokkal lepi meg a szépet kedvelő vásárlókat.

A muranói üveg, vagy másképpen velencei üveg úgy készül, hogy fehér vagy színes üvegpáldákat, üvegszálakat olvasztanak össze. Igazán művészi tárgyakat állítanak elő ilyen módon s ha még csiszolással, marással is gazdagítják a díszítést, nagyon értékes és gyönyörű üvegtárgyak kerülnek ki a gyakorlott és jóérzékű munkások keze közül.

Szalánczi Károly