Budapest, május 21.

Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a rádióban a Hősök napja alkalmából a következő beszédet mondotta:
A mai napon azokról emlékezünk és azok emlékét idézzük, akik a legtöbbet, az anya tiszta fájdalmával megváltott kincset, életüket áldozták a hazának: azoknak porai felett mondunk imát, akik minden testi és lelki szenvedést vállaltak és minden tétovázás nélkül tették kezüket a halál fekete kapujának kilincsére, mert lobogó lánggal égett bennük a magyar haza iránti szeretet.

Hősök nélkül nincsen nemzet. Történelmünk minden korszakát hőseink áldozatkészsége, vitézsége ragyogta be és nélkülük már régen elpusztultunk volna. Hősi életszemlélet, ősi magyar életszemlélet. Ez a kettő elválaszthatatlanul összeforrt: ez lett a magyar nép legigazibb, legtisztább erénye. Ezzel az életszemlélettel vivtuk ki a világ előtt is azt a ki nem mondott, de titokban érzett megbecsülést, mely egy maroknyi nemzet számára egyedül biztosithat előkelő helyet a nemzetek sorában.

Hőseink habozás nélküli önfeláldozásának köszönhetjük, hogy a népmilliók sodrában, sulyos évszázados megpróbáltatások után, itt állunk a népek tengerében, mint ragyogó, időtálló örökértékű nemes csepp.

A hősi halottainkra való emlékezés azonban nem gyászünnep, nem halottak napja, hanem büszke, öntudatos kegyelet azok iránt, akik nemzetünk megváltásával biztositották maguknak az örök életet. A jelenlegi nagy világégésben, amidőn népek, nemzetek sorsa dől el ujabb évszázadokra, a Hősök napjának különös jelentősége van. Ujból harcol a magyar. Önvédelmi harcot folytat egy keletről jövő veszedelem ellen, amely teljes megsemmisitéssel fenyegeti mindazt, amiért élni érdemes. Önvédelmi harcot folytatunk, de az öntudatra ébredt európai népek közösségében ugyansakkor e földrész kulturális kincseit, lelki és erkölcsi értékeit is védelmezzük.

Nekünk hitre van szükségünk és acélos karokra. Mert csak hősi hittel és acélos karral vethetünk gátat a hazánkat fenyegető szörnyű veszedelemnek. Minden harcolónak arra kell gondolnia, hogy családi tűzhelyét, az ősi magyar rögöt, a kéklő hegyeket és délibábos magyar rónát védi. Ha nem a hazaszeretet hősi hite adja a kitartást, a magyar világ elsorvad ezen a földön; kipusztul a magyar faj és elhal a magyar szó mindörökké. Élethalálharc ez, amit megvivni kényszerültünk. Ezért még inkább, mint bármikor, hősőknek kell születniök. Hősöknek, akiknek cselekedeteit, nagyszerű tetteit a hazaszeretet vezérli.

Ujból harcol a magyar és nemzeti becsületünkhőz hiven uj hősök születnek, uj magyar hősök, akik életükkel és vérükkel váltják meg nemzetünket uj évezredes létét. De nemcsak az első arcvonalban teremtődnek hősök, akik fegyverrel a kezükben tartózhatják fel az orosz milliók pusztitó áradatát, hanem hősök születnek a belső arcvonalon a hátországban is, ahol repülőerődökből szórják alá a halált védtelen asszonyaikra és ártatlan gyermekeinkre.

Ezért a mai nap - a multra való kegyeletes emlékezés mellett - uj hőseink napja is. Azoké a honvéd hőseinké, akik a fegyverrel a kézben mindent feláldoznak a hazáért. Azoké a hátországi hőseinké, akik a hadiüzemekben és létfontosságu munkahelyeken - a terrorbombázók fenyegetései és bombazáporai közepette is - áldozatos bátorsággal teljesitették és teljesitik a magyar haza iránti kötelezettségeinket.

Magyar hősök! Arcvonal és hátország hősei! Legyetek méltók őseitek hősiességéhez. Legyetek büszkék arra, hogy minden idők legnehezebb küzdelmeiben a ti kezetekben van letéve népünk sorsa, élete. A ti magatartásotoktól, lelketek nagyságától függ országunk jövője. Az egész nemzet hittel és bizalommal tekint reátok.

Legyen tehát emlékezetes e nap minden időkben. A Hősök napjának tanulságai izzanak át minden magyar lélekben azzal a fogadalommal, hogy nemzeti becsületünket, hazánk határait, gyermekeink jövőjét és népünk életét jobban szeretjük saját életünknél.

Magyarok! Szent ünnep ez a nap. De csak ugy ünnepelhettek, ha alázatos vágyat érzünk közös sorsot vállalni ünnepeltjeinkkel. Ha hazánk védelmében meg kell halnunk, ezen a napon imádkozzunk azért, hogy halálunk olyan legyen, mint azoké volt, akiknek emlékére küzdelmes esztendőink minden nyár érkezésekor választottuk ki e magasztos napot.