A magyar gyümölcskivitel minden évben igen jelentős külföldi valutához juttatja az államkincstárt.
Ezért az exportőrök munkáját az állam mindig a lehetőség szerint támogatja és segítséget nyújt az árubeszerzéshez éppen úgy, mint a szállítások lebonyolításához.

Az idén azonban a gyümölcsexport mégsem bonyolódik abban az arányban, mint az kívánatos volna:
erről pedig sem az állam, sem az exportőr nem tehet, hanem, – mint azt újabban megállapították, – részben a termelők, részben pedig a konzervgyárosok. A konzervgyárosok ugyanis hallatlan mennyiségben vásárolják fel a termelőktől a gyümölcsöt és a friss főzeléket s kalkulációs eshetőségeik folytán jóval magasabb árakat is fizethetnek, mint az exportvállalatok. A barackot például Kecskemét vidékén 1.80 P-ért adja a termelő, holott az exportőr külföldön a termelői ár kétharmadát sem kapja meg. Ugyanez az indokolatlan áremelkedés mutatkozik meg egyéb gyümölcsökben és friss főzelékekben is. A konzervgyáros ezt az árat megfizetheti, de az exportőr a külföldi árak alakulása miatt nem.

Mivel az államérdekkel semmikép sem egyeztethető össze, hogy a lehetetlen termelői áralakulás miatt a magyar gyümölcsexport akadályokba ütközzék, az illetékes kormánytényezők elhatározták, hogy bizonyos rendszabályokat lépetnek életbe. Hivatalos helyen már nagyban tárgyalnak arról, hogy milyen rendelkezésekkel lehetne megakadályozni a konzervgyárosok ténykedését, amellyel a termelői árakat szükségtelenül magasra tornázzák fel. Az ezzel kapcsolatos rendeletről részletek még nem szivárogtak ki, de úgy tudjuk, hogy a közeljövőben általános megelégedésre oldják meg a problémát.