FTC-BSZKRT 10:6
BTK-WMTK 10:6

Az ökölvívó CsB II.-ik fordulója döntő jellegűnek bizonyult. Az FTC és a BTK győzelme folytán szinte bizonyosnak látszik, hogy kettejük között dől majd el a bajnokság sorsa. A szabadkaiak tehetséges együttese ugyanis semmi esetre sem jelenthet komoly veszélyt a magdolnavárosiakra, az FTC pedig két nagyszerű győzelemmel tarsolyában nagy előnnyel indul a döntő küzdelmekben.

Csepelnek legalább is döntetlent kellett volna elérni a BTK ellen, amely a vasárnapi győzelemmel egy csapásra a bajnoki cím legkomolyabb esélyesévé lépett elő. Ismét bebizonyosodott, hogy az angyalföldi fiatalokba éveken át „befektetett” áldozatkész nevelő munka nem volt hiába való!

A közönség ösztönszerűen megérezte, hogy talán ez lesz az egész CsB legkomolyabb fordulója. Minden eddigit felülmúló tömegek özönlöttek a Sportcsarnok felé. Sajnos, a rendezőség nem okult a tavalyi botrányos jeleneteken és a mintegy három ezer főnyi tömeget ezúttal is egyetlen szűk, alig félméteres bejáraton keresztül engedték be.

Minek következtében leírhatatlan torlódás, ruhák leszakadása, szitkozódás és más nem éppen épületes jelenetek fordultak elő. Talán mégis csak lehetne valami célszerű megoldást találni ezeknek az évről évre megismétlődő botrányos jeleneteknek a megszüntetésére?

A II-ik forduló után ismét szomorúan kellett aláírnunk Czvetkó Pálnak, a BTK alelnökének megállapítását: a magyar ökölvívósport bizony hanyatlóban van. Igaz, hogy bukkannak fel friss, új tehetségek, azonban magának az egész CsB-nek színvonala nagyon messze áll a két-három év előttiektől is!

Legtöbb csapatunkban legföljebb két-három elsőrangú erőt láttunk, a többiek legjobb esetben fiatal, de még ki nem forrott tehetségek, legtöbbször azonban - átlagemberek. Ennélfogva nem csodálható, hogy csak a legritkább esetben kapunk magasabb színvonalú, igazi ökölvívást és alig-alig- alakul ki a nézőtéren a régebbi, nagyfeszültségű, csupa izgalom csapatbajnoki hangulat.

Még a megszokott hatalmas pontozóbírói tévedések sem tudták kiváltani a máskor oly viharos, tomboló tiltakozásokat. Pedig a derék pontozók ezúttal sem mentek egy kis tévedésért a szomszédba! A Homolya ellen oly nagyszerűen verekedő Takácsot például kétezer-hatszáz néző - még maguk a legelfogultabb Fradi szurkolók is! - tisztán győztesnek látták, csak csodálatosképpen éppen a négy pontozóbíró nem!

Hogy hogyan én miképpen tudták kihozni a meglehetősen bizonytalanul és erőtlenül dolgozó FTC versenyzőt győztesnek – az rejtély. Éppígy Bogács győzelme Torma III. ellen is legalább kétes volt.

A legifjabb Torma gyerek ugyanis tisztán nyerte az első menetet, a másodikban a végén erősen megingott, a harmadikban viszont legalább is egyenlő volt a csepeli csillaggal, akit a döntő menetben fejelésért megintett a vezető bíró, ami már szinte egymagában biztosította - ha csak Bogács nem győz kiütéssel, vagy erőfölénnyel! - Torma III. részére a behozhatatlan pontelőnyt.

Ennek ellenére mégis Bogácsot hozták ki győztesnek. Jellemző volt azonban a lagymatag hangulatra, hogy még ezek az esetek sem váltottak ki nagyobb szabású tiltakozást.

Szentgyörgyit csak nem akarja elhagyni balszerencséje. Hosszú szünet után először indult el komoly mérkőzésen és már az első percben leléptették! Oly súlyosan repedt ugyanis fel a szemhéja, hogy arcát rögtön elborította a vér és a szövetségi orvos nem engedte tovább küzdeni. Bár, lehet, hogy ez inkább javára szolgált: mert egyáltalán nem tudott emlékeztetni a két év előtti, azonnal támadó, folytonosan feltartóztathatatlanul előretörő „tankra ....”

Nagyon tehetséges fiatal boxoló Reich, a WMTK új légsúlya: olyan fölényes hidegvérrel, nagyszerű reflexekkel és lábtechnikával „szurkálta ki” a BTK Agárdiját, hogy - öröm volt nézni! Még a BTK közönség is őszinte tapsviharral ünnepelte, amikor pompás győzelme után boldogan kifelé mászott a kötelek közül!

Vácit a Hudákba való „belefejelés” miatt a vezetőbíró a második menetben leléptette. Úgy éreztük azonban, hogy Hudák egy kissé „szimulált”. Sportszerűbb lett volna tovább küzdenie. A leléptetés túl szigorú volt.

Nem kétséges viszont, hogy Sturm szabályos gyomorütéssel ütötte ki Borátkot - az orvosi vizsgálat is kétségtelenül megállapította. Ezen a mérkőzésen volt egyébként talán a legnagyobb küzdelem a délután folyamán. A többiekben egyrészt Torma I. Márton és Torma II., (BTK) másrészt Jászai (WMTK) részéről olyan nagy volt a tudásbeli fölény, hogy mérkőzésük inkább „kivégzés”, semmint komoly küzdelmet jelentett.