Lisszabon, január 9.
Az angol hirszolgálat közli az Observer diplomáciai munkatársának cikkét, amelyben többek között azt irja, hogy a szovjet kormány inditványt tett a lengyel határkérdés tisztázására. A cikkiró azután igy folytatja:

Az inditvány értelmében az uj orosz-lengyel határ bizonyos jelen szerint az 1920. évi Curzor-vonalon alapszik, amely hozzávetőlegesen Litvánia legdélibb sarkától indul ki dél felé. Ilyenformán Lengyelország ismét bekebelezhetné azt a területet, amely a vonaltól nyugatra esik és amelyet az oroszok az 1939. évi lengyelországi német megszállás alkalmával foglaltak el. Ezenkivül Oroszország pólegyezmény alapján átengedné a grodni és a bialistoki körzetet (Brestlitovszk és Litvánia között) és hajlandó volna tárgyalásba bocsátkozni Lwow visszaadása érdekében, ha a lengyel kormány baráti magatartást tenusit. Szovjet-Litvánia azonban megtartaná Vilnát. Kelet-Lengyelország többi részét Oroszország megtartaná, ellenszolgáltatásképpen azonban Oroszország és a többi szövetséges állam tervbevette, hogy nyugat felé kiterjeszti a lengyel határt. Feltehető, hogy a a szovjet tervet közvetett vagy követlen módon átnyujtották a londoni lengyel kormánynak.

A cikkiró ezután igy folytatja:
Ha a terv megvalósul a szovjet kormány befejezettnek tekint minden, a lengyel-orosz kapcsolatokra vonatkozó vitát és a fennmaradt elintézetlen kérdéseket közvetlen lengyel-orosz tárgyalásokkal oldják meg.

Már régóta világos, hogy az 1939-es határvonalaktól nyugatra eső területekre vonatkozó szovjet politika milyen elvekre helyezkedik. A szovjet kormány tehát nem fogadhat el semmiféle olyan inditványt, amely ezeken a területeken népszavazást helyez kilátásba, vagy amely a döntést a béketárgyalások idejére halasztaná. A kérdés rendezésére nyujtott inditvány az utolsó engedmény, amelyet a szovjet kormány hajlandó megvalósitani.

Amerikai és Anglia eszmecserét folytat a lengyel-orosz kérdésben
Stockholm, január 9.
(Magyar Távirat Iroda.) Az Aften Tidningen washingtoni levelezőjének jelentése szerint Amerikai és Anglia között ezidőszerint eszmecsere folyik oly formula megtalálására, amellyel át lehetne hidalni Lengyelország és Oroszország között az egyetlenséget.

Az amerikai külügyminisztérium szempontjából fontosabb az Atlanti Charia és az orosz realizmus összeolvasztása, mint az a kérdés, hogy mit gondol a lengyel földalatti mozgalom Oroszországról  - mondja tovább a jelentés. - Bármily erős lenne is ez a mozgalom, nem lehet akadály a vörös hadsereg utjában.

A washingtoni orosz nagy követség egyik közleménye Lengyelországra vonatkozó „jogos igényeiről” beszél. A közlemény rámutat az 1939-ben tartott népszavazásra is, amelynek során „a felszabaditott lengyel területek” Oroszország mellett nyilatkoztak.

A Pravdának Willkie ellen intézett támadását ujabb akadálynak tekintik a szovjet-lengyel viszony felvételének utjában.