Először is meg kell állapítanunk, hogy a megérdemelt munka gyümölcse a kispesti győzelem. A magyar sport régi és derék egyesülete, a Kispest FC, amely mindig váltakozó szerencsével szerepelt a magyar labdarúgásban. Voltak idők, amikor a Kispest legyőzte az elsőket, amikor váratlanul nemzetközi bravúrokkal lepte meg a közép-európai labdarúgó sportot és voltak évadok, amikor gyengébben szerepelt a pestkörnyéki futball együttes.

A Szent László kupa-mérkőzésen már az első meccsen meglepetést okozott: talán nem is azzal, hogy megérdemelten legyőzte Szolnok csapatat, hanem főleg játékkészségével, stílusával és gólra törő pompás harcmodorával. Fokozta a meglepetést, amikor a Gammát legyőzte. Itt a harcra-harccal felelt.

Abban a pillanatban, ha az ellenfél offenzívát indított, volt ideje mindjárt nagyobb, körültekintőbb ellenoffenzívát indítani. A Kispest a Gamma legyőzése után biztosította a helyét a Szent László-kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros volt az ellenfele.

A győztes csapat különösen, mint egység keltett kellemes benyomást. Feltűnt a játékosok jó erőnléte. A fedezetsor és a csatársor összmunkájának köszönhető mind a három gól. A fiatalság és a szív diadalában különösen Gazdag, Bozsik, Béres vitte el a pálmát. Mindezeken felül azonban Nemes az öreg harcos, a Szent László-kupa hőse.

Egyenletesen mindvégig a legjobb játékot nyújtotta, s a fiatalok között higgadtságával, bölcs és használható leadásaival emelkedett ki. Mindszenti nyurga, stílusos kapus. Olajkár I. még mindig megbízható. Jó futballista alakja van Zalainak, néha-néha azonban megfeledkezik magáról. A fiatal Egresi, Puskás és Perjési szintén teljes értékű harcosai voltak a győztes csapatnak.

A mérkőzést Horváth dr. vezette, jó szemű, igazságos bírónak bizonyult Alig-alig hibázott. A Szent László-kupa elvesztése után kíváncsian várjuk, hogy a Ferencváros vezetősége milyen intézkedésekkel erősíti meg a csapatot? Mindennél fontosabb azonban megszüntetni a felesleges elbizakodottságot a mérkőzések előtt, a meccseken és a győztes mérkőzések után.

Az egyik ferencvárosi az Újpest mérkőzés után kijelentette: szeretnénk állandósítani a 6:1-es eredményt! A Kispest elleni játék sokkal szerényebb volt, mint a fenti „kijelentés”.

Most, hogy utólag lepergetjük szemeink előtt a Ferencváros-Kispest mérkőzést, hangoztathatjuk, hogy a Kispest ezt a mérkőzését is megérdemelten nyerte meg. Voltak a mérkőzésnek pillanatai és percei, amikor teljes egészben melléjük szegődött a hadiszerencse is.

Csak emlékezzünk vissza, amikor Ónodi három lépésről kapufának lőtte a labdát, amely onnan kipattant a mezőnybe s a másik pillanatban már a Kispest rohamozott a labdával, mely Egresi lövése nyomán Csikós hasa alatt gurult a kapuba.

Általában nagy szerepet játszott a kapufa ezen a mérkőzésen. Sárosi Gyurka biztosnak látszó fejesét már-már gólban láttuk. Itt is a kapufa védett, aztán Lakat lövése, mint a rakéta pattant vissza felső kapulécről. A legérdekesebb kapufa jelenet azonban a Ferencváros kapuja előtt pergett le s ebből végül gól lett.

A Szent István-napi tűzijátékot pótolta ez a valóban érdekes jelenet. Kispest a Ferencvárost kapujához szorította és másfél perc alatt a labda kétszer pattant a kapuléc oldalának, egyszer a felső kapulécről vágódott vissza, kétszer Csikóstól pattant el a labda, kétszer ferencvárosi játékostól… A labda egyszer sem került ki a kapu elől s végül Kéri rövidre sikerült szereléke után Béres a nagy tumultusban a ferencvárosi kapuba irányította a labdát.

A Ferencváros csalódást keltett! Kétségtelen, hogy Rudas és Kéri sérülten álltak ki. (Beállításuk nem az ő hibájuk.) Az is bizonyos, hogy amíg a Kispestnek minden sikerül, a Ferencvárosnak semmi sem. Mindazonáltal nincs mentség erre a vereségre, mert a játék képe alapján nem is érdemelték volna meg a végső győzelmet.

Kiütköztek a fogyatékosságok, egyik-másik játékos már kifulladt, Ónodi II., aki ez alkalommal figyelmen kívül hagyta az összjátékot, néhányszor Lear király módjára bolyongott a kispesti védőjátékosok között. Csikóst a döntőmérkőzésen elhagyta a szerencséje. Ez alkalommal „anti magnetic” kapus volt Rudas Tátraival és Kérivel együtt sokat hibázott az első félidőben. Tátrai mentsége: sokszor Rudas és Kéri hibáját is neki kellett kikorrigálni.

Nagy II. Sárosi Gyurkával együtt a Ferencváros legjobb játékosa volt. Nagy remek labdákat adott előre, nem az ő hibája, hogy pár pillanat múlva már visszakapta őket. Sárosi Gyurkának nem volt megértő partnere. Pedig mennyi jó labdát adott a balszélre, ahol Lakat nagy igyekezettel dolgozott, de nem lévén balszélső, sokat hibázott.

Sipos, ha jól foglalkoztatják, szenzációs jobbszélső, csak egy baja volt: nem akarta beadni a labdát, hanem inkább személyesen óhajtotta a hálóba vinni. Természetes, hogy az utolsó pillanatban mindig leszerelték. Pesti igyekvő játékos, mezőnyben láttunk tőle néhány tehetséges akciót, de a kapu előtt ő is határozatlan.

Fiatal, átütőerejű lövő csatárokra van szüksége a Ferencvárosnak. Ezek a csatárok Sárosi Gyurka leadásaiból meccsenként tíz gólt is lőhetnének… Sárosi Béla most is hosszú labdákat adott előre, a védelemben láthatóan idegesítette egy-két társának formánkívülisége. No meg aztán Béla nem bírja a meleget.