Oswald Spengler könyve – Danubia

A tizenkilencedik század első fele az idealizmus kora volt. Az életet eszmék kerítették hatalmukba, így következett be a szellemi és társadalmi élet nagyméretű el politizálódása. A század második felében azonban az eszmék hatalmát Közép-Európában is az iparosodásé váltotta fel. A technika problémája elől immár nem lehetett kitérni. Egyesek az élet kultúra alatti, tehát másodlagos jelenséget tartották a technikában számon.

Mások a „materialisták” - egy hasznosabb életforma felülkerekedését látták uralmában. Spengler az előbbi felfogást túlságosan „szelleminek” az utóbbit nagyon egyszerűnek, felületesnek találja. Szerinte a technika sem nem választható el az élet egészétől, sem nem kezelhető az újkori ember puszta eszközének. A technika „az egész élet taktikája”, emberségünk egyik legsajátságosabb alkotó eleme. Általa vált az ember úrrá önnön életén: ez végzete és nagysága.

Spengler tehát a technikát az emberi lét alapproblémájának ismét egy ezzel a szintétikus gondolkozásnak ismét egy termékeny magját ülteti el. Ez a szintézis azonban túlságosan merevvé válik a kultúrának és a civilizációnak nála szokásos szigorú elhatárolásával.

Többek között Ortega y Gasset volt az, aki Spenglerrel szemben világosan kifejtette, hogy a technika csak addig él, míg a kulturális lendület ereje, amiből származott, tart”. Spengler tanulmánya azonban hibái ellenére is legérdekesebb gondolatébresztő írásai közé tartozik. Élet és technika egységes szemlélete nemcsak a gondolkozóknak, hanem a historikusoknak is egyik legidőszerűbb gondja.

A történettudomány azonban Spengler gondolkozását csak nagyon szigorú kritikával veheti tudomásul. A történész a fejlődés kézzel foghatóbb tényeit keresi a egy-egy korszak jelentőségét csak ezekre a tényekre támaszkodva próbálja értékelni. A technika és a történeti fejlődés problémáiról egyébként az utóbbi években éppen a magyar történettudományban volt sokszor szó.

A szociológia és a történetírás egyensúlyát keresve, Hajnal István mutatott rá arra, hogy a társadalom fejlődésének igaz képét a tudomány csak úgy kaphatja meg, ha vizsgálódásainak középpontjába a technikát helyezi. Szerinte a technikai fejlődés vizsgálata az élet szerkezetiségének megismeréséhez vezet, ami lehetővé teszi, hogy a történeti szintézis valóban az élet teljességét ragadhassa meg.

Spengler érdekes szempontjai a modern tudományosság időszerű kérdéseit vetik fel, bár kétségtelen, hogy ezek a szempontok mind a filozófia, mind pedig a történettudomány részéről erős kritikát kívánnak. Tanulmánya most Sz. Mátray Sándor fordításában jelent meg magyarul.

Vincze László