A Pesti Színház ismeretlen írónőt mutat be, Németh Johannát, akiről azt olvastuk a lapokban, hogy orosz nő, állítólag nem is magyarul írta darabját. Kétségkívül színpadi tehetség, jó érzéke van a nézőtér igényei iránt. Olyan dolgokat dolgoz bele darabjába, melyeket a közönség megszokott és szívesen lát: svédországi útról hazatérő orvostanárt, akiben szerelem ébred a szép orosz emigráns nevelőnő iránt, a tanár feleségét, aki nem bírja elviselni férje rideg zsarnokságát és szerelmi viszonyba kerül az asszisztenssel, érettségire készülő fiút, aki tanulás helyett valami találmányon töri a fejét, kisleánykát, akinek aránylag nagy szerep jut.

Csupa színpadi alakok és motívumok, a színház régesrégi készletéből valók, de ügyesen vannak felfrissítve, csaknem valószerüknek látszanak. Minden szerep jó és hálás, olyan szerepek, melyeknek játszására a színészeknek jól bevált mintái vannak a hagyományból, úgyhogy könnyen tudják játszani.

Vannak bizonyos szerkezeti primitívségek: így például kétszer is egy véletlen betoppanáson, illetőleg elszóláson fordul meg a cselekvény egy-egy mozzanata: egyszer a nevelőnő toppan be olyankor, mikor a professzorné feltűnően bizalmasan beszélget az asszisztenssel, egyszer az asszisztens toppan be ép akkor, mikor egy téves telefonizenet miatt az asszony halálravált betegnek hiszi és magáról megfeledkezve borul férje jelenlétében szerelmese nyakába. Az ilyenek bizonyítják, hogy a cselekmény nem emberi összeütközésekből van szőve, hanem színpadi kigondolás műve. De jó jelenetek is vannak a darabban, az egész tetszetős, kellemes, le tudja kötni a nézőt és figyelmét.

Különösen, ha olyan jó színészek olyan jól látsszák. mint Kömíves Sándor, Sennyey Vera, Dénes György és Fényes Alice, az utóbbi különösen - most úgy játszik, hogy utólag igazol minden várakozást, amit hozzá fűztünk, mióta feljutott Kolozsvárról a pesti színpadra. Feltűnő jól. Csaknem kész színész módjára játszik a kis, tízévesnél alig idősebbnek látszó Ferrari Violetta. Horváth Árpád rendezése finoman csiszolt, elegáns művészmunka, a játék kihoz mindent, ami hatásra alkalmas van a darabban.
Schöpflin Aladár .